Magyarországon ritka árvacsalán faj, nagy mérete (-50 cm) és nagyméretű levelei és virágai alapján jól elkülöníthető a többi árvacsalántól. Nyugat-balkáni elterjedésű (illír) faj, Magyarországról elsőként Clusius, majd 1802-ben Kitaibel Pál is említi. A növény erdőkben, erdőszéleken fordul elő, főként bükkösökben és gyertyános tölgyesekben. Bíborszínű ajakos virágai – mint a többi árvacsalán esetében is – örvökben állnak, a párta csöve felfújt (pufók – pofók). Virágzási ideje tavasszal, március és május között van. Termése makkocska termés. A levelei keresztben átellenes állásúak, 5-12 cm szélesek, a levélszél durván 2x fűrészes. A hasonló foltos árvacsalánnal ellentétben ez a növény nem fejleszt indákat. Ismertek dísznövényként termesztett fajtái is, de vadon nálunk csak Zákány-Őrtilos környékén, illetve a Visegrádi-hegységben él néhány kisebb populációja. Védett, ritka faj, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Zárvatermők > Egyszikűek > liliomfélék > erdei tulipán (Tulipa sylvestris)
Erdei tulipán (Tulipa sylvestris)
Virága sárga v. krémszínű, a lepel hegyes, kb. 4-6 cm hosszú. Levele keskeny, lapos, szürkészöld. Toktermése három rekeszű, sokmagvú. Dísznövény, ami azonban kivadulva (templom)kertekben, temetőkben néhány helyen előfordul az országban. https://savariamuseum.blog.hu/2023/06/02/sarga_viraglampa
Zárvatermők > kétszikűek > liliomfélék > európai kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Egyik legszebb kora tavaszi vadvirágunk, jellegzetes virága és foltos levelei miatt mással nemigen téveszthető össze. Hazánkban leginkább a Dunántúl déli és nyugati részén, illetve ÉK Magyarországon (pl. a Tornai-karszton) bükkösökben ill. gyertyános-tölgyesekben találkozhatunk vele, a kora tavaszi geofiton aszpektus tagja. Hagymagumójából két zöld, de barna foltos tőlevél és egyetlen, vöröses-barnás tőkocsányon ülő élénkrózsaszín virág fejlődik. A lepellevek először előre-, majd jellegzetesen hátrahajlók. Porzói feltűnő, kékeslila színűek. Virágzási ideje általában március-áprilisban van. A növény alacsony termetű, mintegy 15-25 cm magas. Levele később elveszíti foltjait (teljesen kizöldül), majd a termésérés után minden föld feletti része elszárad, és a növény visszahúzódik a talajba. Védett, ritka faj, amit az illegális gyűjtés is veszélyeztet. Természetvédelmi értéke 50.000 Ft. https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=324
A három magyarországi hunyorfaj közül talán a legszebb, legdekoratívabb megjelenésű. Virágzási ideje kora tavasszal, március-április hónapban van, nálunk csak az Északi-középhegységben illetve a Duna vonalát átlépve a Visegrádi-hegységben és a Pilisben fordul elő. Leggyakrabban bükkösökben és gyertyános tölgyesekben találkozhatunk vele. Virága nagyméretű, pirosas vagy rózsaszínű, néha zöldes árnyalattal. Virága különleges: sziromlevelei apró zöldes mézfejtőkké alakultak, amit szirmoknak gondolunk azok a növény csészelevelei. Ezek a beporzás után sem hullanak le, hanem megzöldülve a termésérésig megmaradnak. Termése tüszőcsokor. Levelei nagyok, általában nem áttelelők, csak a virágzás után fejlődnek ki. A növény minden része mérgező, helleboreint tartalmaz.
Magyarországon a pirosló hunyoron (Helleborus purpurascens) kívül még két hunyorfaj fordul elő: a Dél-Dunántúlra jellemző, nagyméretű, sárgászöld virágú illatos hunyor (Helleborus odorus), illetve a Dunántúli-középehegységre illetve a Dunántúli-dombvidékre jellemző, kisebb és zöldesebb virágú kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum). Mindhárom hunyorfajunk védett!
Benszülött szegfű-fajunk, amely kizárólag a Duna-Tisza közti homokterületek lakója. Viszonylag magas termetű (-50cm), az egész növény szürkészöld viaszbevonattal rendelkezik. Virágai a szár végén többesével fejlődnek, rózsaszínűek. Virágzási ideje júniustól-szeptemberig tart. A növényt Kitaibel Pál fedezte fel Csévharaszton. A tartós szegfű teljes világállománya Magyarország területén van, a legnagyobb populáció Bodogláron (~8000 tő) és Bócsán (~3500 tő) található. Élőhelyét, a nyílt homoki gyepeket leginkább a selyemkóró, az akác és a bálványfa térhódítása veszélyezteti, de a legelő birkák is előszeretettel fogasztják hajásait. A faj megmentése érdekében 2006-ban LIFE Nature projekt indult, ennek keretében a Szegedi Tudományegyetem botanikus kertjében magról nevelt, mintegy 19.000 tövet ültettek vissza a természetbe az eredeti populációk megerősítésére, többségüket sikeresen. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft. https://greenfo.hu/hir/tartosan-tulel-a-tartos-szegfu/
A hozzá hasonló berki szellőrózsától (A. nemorosa) fűrészes szélű, hármas gallérozó leveleivel, és fehér színű porzóival tér el (a ligetinek sárgák). Ezzel a szép, tavaszi növénykével Magyarországon csak a Zákány-Őrtilos környéki gyertyános-tölgyesekben és bükkösökben találkozhatunk, ún. illír flóraelem. Virágzási ideje április-május hónapokban van, jelenlegi állományát kb. 5000 tőre becsülik. Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.