Ízeltlábúak > rovarok > lepkék > boglárkalepkék > ezüstkék boglárka (Polyommatus coridon)
Ezüstkék boglárka (Polyommatus coridon)
Minden vélemény számít!
Állatok kategória bejegyzései
Közönséges bársonyatka (Trombidium holosericeum)
Ízeltlábúak > pókszabásúak > atkák > bársonyatkafélék > közönséges bársonyatka (Trombidium holosericeum)
Barna tűzlepke (Lycaena tityrus)
Ízeltlábúak > rovarok > lepkék > boglárkalepkék > barna tűzlepke (Lycaena tityrus)
Gyászcincér (Morimus funereus)
Ízeltlábúak > rovarok > bogarak > cincérfélék > gyászcincér (Morimus funereus)
Homokfutrinkák (Cicindela-fajok)
A homokfutrinkák igazi futóbogarak, hosszú és karcsú lábaikkal igén fürgén mozognak a talajon, ha pedig veszélyben érzik magukat sebesen szárnyra kapnak, hogy aztán néhány méterrel arrébb újra leszálljanak. Fejükön kétoldalt a fej méretéhez képest óriási összetett szemeket viselnek, fogazott rágóik is hatalmasak, összecsukva keresztezik egymást. Mind a kifejlett bogarak, mind lárváik ragadozók, de a lárvák rejtett életmódot élnek, a laza talajba épített függőleges fogócsőben élnek, aminek tetejét lapos fejükkel zárják le. A talajfelszínen mozgó áldozataikat hirtelen mozdulattal elkapják és a lakócső alján fogyasztják el.
A homokfutrinka formák közé Magyarországon 3 nemzetség 8 faja tartozik, ezek a következők:
- sziki homokfutrinka (Calomera littoralis nemoralis)
- mezei homokfutrinka (Cicindela campestris),
- öves homokfutrinka (Cicindela soluta),
- nyugati homokfutrinka (Cicindela transversalis),
- pannon homokfutrinka (Cicindela soluta pannonica), és a
- erdei homokfutrinka (Cicindela sylvicola)
- parti homokfutrinka (Cylindera arenaria viennensis)
- parlagi homokfutrinka (Cylindera germanica)
Karimás ezerlábú (Polydesmus complanatus)
Ízeltlábúak > ikerszelvényesek > Polydesmidae > karimás ezerlábú (Polydesmus complanatus)
A karimás ezerlábú (Polydesmus complanatus) Magyarországon sokfelé megtalálható, főként az árnyas erdőket kedveli, ahol kidőlt fák, vagy kövek alatt, vagy csak az avarban gyakran ráakadhatunk. Az Ikerszelvényesek (Diplopoda) testének szelvényei kettesével összenőttek, így egy ilyen dupla szelvényből 2-2 ízlelt láb ered. Másik nevüket „ezerlábúak” a rokonságba tartozó hengeres testű és jóval hosszabb rokonaikról kapták – bár ezer lábuk azoknak sincs. A karimás ezerlábú teste háti-hasi irányban lapított, és kiszélesedő peremet, karimát visel. A rokon, de másik osztályba tartozó százlábúakkal ellentétben az ezerlábúak lassú mozgású állatok és nem ragadozók: főként növényi részekkel, korhadékkal és gombákkal táplálkoznak.
Nyerges szöcske (Ephippiger ephippiger)
Ízeltlábúak > rovarok > egyenesszárnyúak > fürgeszöcskék > nyerges szöcske (Ephippiger ephippiger)
A nyerges szöcske egy viszonylag nagytermetű (20-35 mm), röpképtelen szöcskefajunk. Szárnyai kifejlett korában is csökevényesek maradnak, de pikkelyszerű maradványuk jól látható az állaton. Az imágók általában júliustól októberig figyelhetők meg, alapszínük zöld vagy barnás egyaránt lehet, a nőstényeknek jól látható, kardszerű tojócsövük is van, a hím példányoknak csak két apróbb cercusuk van. Főként növényekkel táplálkozik, bár néha kisebb rovarokat is elfogyaszt. Melegkedvelő állat: kedveli a cserjékben gazdag déli fekvésű domboldalakat, karsztbokoredőket. Hangja jellegzetes, éles. Általában a cserjeszinten tartózkodik, zavarásra ledobja magát. Magyarországon sokfelé előfordul, bár nem tartozik a kimondottan gyakori szöcskefajok közé.
Nagyfejű csajkó (Lethrus apterus)
Ízeltlábúak > rovarok > bogarak > lemezescsápúak > álganajtúrófélék > nagyfejű csajkó (Lethrus apterus)
Rezedalepke (Pontia daplidice)
Ízeltlábúak > rovarok > lepkék > fehérlepkék > rezedalepke (Pontia daplidice)
Havasi cincér (Rosalia alpina)
Ízeltlábúak > rovarok > bogarak > cincérek > havasi cincér (Rosalia alpina)
Viszonylag nagyméretű bogárfaj, aki valaha is találkozott vele, nemigen fogja más fajjal összetéveszteni. Színe igen jellegzetes: fekete – hamvas kék szárnyfedői és hosszú szőrpamacsos, szintén fekete-kék csápjai vannak. Sokak szerint a legszebb hazai bogárfaj, de legalábbis dobogós… A „havasi” név erős túlzás, hiszen a bogár leginkább a bükkfához kötődik, lárvái az elpusztult, korhadó fában fejlődnek 2-4 évig. Ilyen fatörzsek körül látható június végétől, vagyis a cincérek között elég későn van a rajzása. A hímek jelennek meg először, őket általában néhány nap késéssel követik a nőstények. A kifejlett bogarak a bükkfatörzseken tartózkodnak, meleg, napos időben ill. megzavarva könnyen szárnyra is kapnak. Elég jól repül.
A megtermékenyített nőstények a peték számára alkalmas holt fát (főként bükköt, de ritkán gyertyánt, juhar-vagy kőrisfajokakat) keres, ahová egyesével rakja le a petéit. (Az elpusztult, de árnyékos helyen álló vagy fekvő fatörzsek a lebontó gombák jelenléte miatt nem alkalmas a bogár fejlődéséhez.) A kifejlett állatok viszonylag rövid ideig, alig egy-két hétig élnek, aztán elpusztulnak. A frissen kivágott, és az út szélén hagyott bükkfatörzsek nyáron erősen vonzzák a petéző havasi cincéreket, de az ezekbe rakott petékből már sosem lesznek kifejlett bogarak… Az erdőgazdálkodók felelőssége, hogy a fák kitermelését ne nyáron, hanem télen vagy kora tavassza végezzék, és a kivágott fatörzseket minél gyorsabban szállítsák el az erdőből. A havasi cincér Európa több országában is ritka, védett faj, nálunk is védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.