A pillangók nappal aktív lepkék, közepes vagy nagy termetűek, szárnyaik is nagy felületűek, merevek, sok fajuk szárnyán faroknyúlvány található (fecskefarkú, kardfarkú…). Hernyóiknak villaszerűen kinyújtható mirigye van, ami kellemetlen szagú váladékot termel, és a ragadozók elriasztása a célja.

Az Apolló lepkék igazi hegyvidéki lepkék, legnagyobb fajgazdagságban a belső ázsiai magashegységekben élnek, sokszor (földrajzilag, illetve politikailag) nehezen megközelíthető helyeken. A hegységekbe mélyen benyúló völgyekben sokszor külön alfajok alakultak ki, mert a magas hegygerinceken át gyakorlatilag nem következhet be az egyedek vándorlása, genetikai keveredése, így zárt, kisebb részpopulációk (és később majd önálló fajok) alakulnak ki az izoláció révén. Az egyes alfajok közti kisebb-nagyobb különbségek viszont jól azonosíthatóak, gyűjthetőek, és egy-egy ritka faj vagy alfaj jelentős összeget ér a (fekete)piacon.

Hazánk jelenlegi határain belül a nagy Apolló valószínűleg sohasem élt, a „bükki Apolló” legendája azonban még nem ment feledésbe, és a nyugati határszéleken van realitása egy esetleg átsodródott példánynak, bár ilyet eddig hivatalosan nem találtak. Hernyója fekete, narancssárga foltokkal. Tápnövényei kizárólag varjúháj-fajok, elsősorban a fehér varjúhájon (Sedum album) táplálkozik. A lepke szárnyainak egyes részein hiányoznak a pikkelyek, így a szárny ott üvegszerűen átlátszó. Röpte jellegzetes, már messziről felismerhető.

Az Európa több magashegységében is előforduló Apolló lepke jégkorszaki maradványfaj (glaciális reliktum), mindenhol ritka és védett, különleges szépségű lepke.

https://www.researchgate.net/publication/317277527_A_nagy_apollo_Parnassius_apollo_L_1758_Lepidoptera_Papilionidae_kutatastortenete_a_Karpat-medenceben_-_The_history_of_research_on_the_butterfly_Apollo_Parnassius_apollo_L_1758_Lepidoptera_Papilionidae