Állatok kategória bejegyzései

Imádkozó sáska (Mantis religiosa)

Ízeltlábúak > rovarok > fogólábúak > imádkozósáska (Mantis religiosa)

Imádkozó sáska (Mantis religiosa) portré

Egyedi testflépítése és életmódja miatt az egyik ikonikus hazai rovarfajunk. Azt viszont kevesen tudják, hogy magyar neve megtévesztő, nem a sásákák (Egyenessszárnyúak) közé, hanem külön rovarrendbe, a Fogólábúak (Mantoidea) rendjébe tartozik. Magyarországon ez az egy faj fordul elő, bár 2019-ben dél felől új betelepülőként megjelent az órás ázsiai imádkozó sáska (Hierodula tenuidentata) is, azóta az ország több pontján is megfigyeltek (pl. Szegeden vagy Budapesten a Városligetben).

Imádkozó sáska (Mantis religiosa)

A fogólábúak nevüket módosult első lábpárjukról kapták, ezzel ragadják meg és tartják fogva zsákmányukat, ami főként rovarokból áll. Nyugalomban az első két lábukat szorosan a torhoz szorítja, mintha imádkozna, másik nevét, az ájtatos manót is innen kapta. Rágó szájszervük van, a még élő zsákmányból ezzel falatoznak komótosan. A nőstények jóval nagyobbak, mint a kisebb testű és fürgébb hímek, akik gyakran esnek áldozatul a nőstényeknek, akik akár a párzás közben elkezdhetik a hím elfogyasztását! A nőstény által lerakott eleinte puha, de később megkeményedő kokonban, akár száznál is több pete lapul, amik áttelelve csak a következő tavasszal kelnek ki.

Fejlődésük kifejlés. Ha védekeznie kell, mellső tüskés lábait száttárva felágaskodik, nyárnyait kinyitva fenyegető pózt vesz fel. Színük barnás vagy a zöld különféle árnyatai lehetnek, amivel jól be tudnak olvadni a környezetükbe.
https://greenfo.hu/hir/terjed-a-golyostoll-meretu-orias-azsiai-imadkozo-saska/

Deres bikapók (Eresus hermani)

Ízeltlábúak > csáprágós ízletlábúak > pókszabásúak > pókok > bikapókfélék > deres bikapók (Eresus hermani)

Deres bikapók (Eresus hermani)
Deres bikapók (Eresus hermani)

A bikapókok igen dekoratív pókok, a mozgékony, kisebb termetű (8-11mm) hímek fekete-piros-fehér mintájukkal hívják fel magunkra a figyelmet. Ha megzavarjuk őket, dühösen támadóállásba helyezkednek, mellső lábaikat felemelve ijesztgetik az embert. A nőstények ritkábban kerülnek szemünk elő, pedig a hímeknél jóval nagyobbak (15-20 mm), viszont kevesebbet mozognak, és piros mintázat nélküli szürkés-feketék. A bikapókok tárnázó életmódot élnek, tárnáikat sekélyen a föld alá ássák, amit pókfonál szövedékkel bélelnek ki. Ez a föld felszíne felett, azzal jórészt párhuzamosan is folytatódik. Ebbe a szövedékbe még a nagyobb testű talajlakó bogarak (pl. pohos gyászbogár, tavaszi ganajtúró) is fogságba esnek és a pók zsákmányává válnak.
A bikapókok kedvelik a gyér növényzetű, napközben könnyen felmelegedő élőhelyeket, egyszóval igazi melegkedvelő pókok. A kutatások alapján hazánkban három bikapókfaj fordul elő: a deres bikapókon kívül a skarlát bikapók (Eresus kollari) és a sárgafejű bikapók (Eresus moravicus). Mindhárom faj védett, természetvédelmi értékük 5000 Ft.
https://zookeys.pensoft.net/article/5025/

Laposhasú acsa (Libellula depressa)

Ízeltlábúak > rovarok > szitakötők > egyenlőtlenszárnyú szitakötők > laposhasú-acsák > laposhasú acsa (Libellula depressa)

Laposhasú acsa (Libellula depressa)

A laposhasú acsak a Szitakötők rendjén belül (Odonata) az egyenlőtlenszárnyú szitakötők közé tartoznak, mert első és hátsó szárnyaik alakjukban és méretükben is erősen különböznek egymástól. Ezek a szitakötők a legjobban repülő rovarok közé tartoznak (ellentétben az egyenlőszárnyú szitakötők közé tartozó fajokkal, akiknek szerényebbek az ebbéli képességeik)
A laposhasú acsa (Libellula depressa) az egyik legkorábban megjelenő hazai szitakötő, jó időjárás esetén már áprilisban találkozhatunk frissen kelt példányaival. Mint minden szitakötő, ez a faj is átváltozással (hemimetamorfózissal) fejlődik, vagyis az utolsó lárvaalak bábállapot nélkül alakul kifejlett rovarrá. Ez az utolsó lépés már a vizet elhagyva, valamilyen vízközeli tárgyon (fatörzsön, mádszálon, csónak oldalán stb.) történik. A képen látható állatnak valamilyen malőr folytán nem sikerült tökéletesen elhagyni a lárvabőrt, bal felső szárnyát így nem tudta alakult ki rendesen, valószínűleg röpképtelen lesz. A laposhasú acsára jellemző az ivari kétalakúság, a hímek potroha kék, a nőstényeké sárgásbarna.
https://legivadasz.hu/libellula-depressa-laposhasu-acsa/

Szarvasbogarak

Ízeltlábúak > rovarok > bogarak > lemezescsápú bogarak > szarvasbogárfélék 

Nagy szarvasbogár (hím)
Nagy szarvasbogár (nőstény)
Nagy szarvasbogár nőstény portré

A Szarvasbogarak családjának (Lucanidae) a világon mintegy 1200 faja fordul elő, közülük sok igen nagy termetű. Magyarországon viszont csupán 6 fajuk őshonos:
1. Nagy szarvasbogár (Lucanus cervus)
2. Kis szarvasbogár (Dorcus parallelipipedus)
3. Kis fémesszarvasbogár (Platycerus caraboides)
4. Nagy fémesszarvasbogár (Platycerus caprea)
5. Tülkös szarvasbogár (Sinodendron cylindricum)
6. Szőrös szarvasbogár (Aesalus scarabaeoides)
Mindegyik szarvasbogárfajra jellemző a lemezes végű, térdesen megtört csáp és a lábszárak külső részén kialakuló fogak, fogacskák. Mind a hat fajuk védett.

Kis szarvasbogár (Dorcus parallelipipedus)
Tülkös szarvasbogár (Sinodendron cylindricum)
Tülkös szarvasbogár (Sinodendron cylindricum)
Kis fémesszarvasbogár (Platycerus caraboides)
Elpusztult hím nagy szarvasbogár
Nagy szavasbogár (lucanus cervus) nőstény, térdes csáp

Lódarázs (Vespa crabro)

Ízeltlábúak > rovarok > hártyásszárnyúak > redősszárnyúdarazsak > európai lódarázs (Vespa crabro)

Lódarázs - Vespa crabro
Lódarázs - Vespa crabro

A lódarázs (Vespa crabro) a társasan élő redősszárnyú darazsak közé tartozó, hazánkban őshonos hártyásszárnyú. Mintázata sárga-barna, ami jól elkülöníti a sárga-fekete mintázatú rokonságtól. Alapvetően ragadozó, bár édes gyümölcsöt is szívesen fogyaszt. Fészkét megrágott faanyagból készíti, általában faodvakba, de üresen álló emberi építményekbe, fészerekbe, padlásokra is beköltözhet. Kedvező időjárás és sok taplálék esetén nyár végére egy lódarázsfészekben akár több száz darázs is élhet egyszerre. A lódarázs a fészek közelében elég támadékony, így – ha észrevesszük – jobb azt több méteres távolságból elkerülni. Ősszel, amikor az idő hidegebbre fordul, a dolgozók és a hímek elpusztulnak, csak a megtermékenyített nőstények telelnek át. Ők fogják a következő évben a petéik lerakásával újraindítani a fészek életét.  Az ivar kialakulása a hártyásszárnyúaknál eltér az emlősöknél (embernél) megszokottól: ha a nőstény (anya / királynő)  megtermékenyítetlen petéket rak, abból hím darazsak jönnek létre, a megtermékenyített petékből nőstények keletkeznek: vagyis a hímek haploidok, a nőstények diploidok (haploid-diploid ivarmeghatározás).

A nőstény lódarázs akár 3,5 cm-es is lehet, tavasszal még gyakran elhagyja a fészket, de később, amikor kikelnek az első (nőstény) dolgozók, már egyre ritkábban repül ki, és csak a peterakással foglalkozik. A lódarazsak kisabb rovarokkal (legyekkel, más darazsakkal, méhfélékkel) táplálkoznak, a méhkaptárak közelében így komoly károkat okozhatnak, mivel jóval nagyobb termetük miatt a méheknek nincs esélyük a lódarázzsal szemben. Nagy, összetett szemeiken kívül még három pontszemük is van a fejük tetején, csápjuk barna, a hímeké egy csápízzel hosszabb, mint a nőstényeké. Fullánkjuk sima, így akár többször is szúrhatnak vele. Csípésük erős fájdalommal és duzzanattal jár, a több darázscsípés akár életveszélyes is lehet. A hímeknek nincs fullánkjuk, így szúrni sem tudnak.
https://www.tiszatoelovilaga.hu/lodarazs/
https://parkerdo.hu/parkerdo/a-lodarazs-nem-ellenseg-ezt-tedd-ha-szembe-talalkoztok-az-erdoben/

Közönséges hangyafarkas (Myrmecaelurus trigrammus)

Ízeltlábúak > rovarok > recésszárnyúak > közönséges hangyafarkas (Myrmecaelurus trigrammus)

Myrmecaelurus trigrammus - kozonseges hangyafarkas
Közönséges hangyafarkas (Myrmecaelurus trigrammus)

A közönséges hangyafarkas (Myrmecaelurus trigrammus) a hazai hangyaleső fauna egyik leggyakoribb faja, a Duna-Tisza közi homokos területeken nyár közepétől mindenfelé találkozhatunk vele. Lárvája is ragadozó, a laza homokba építi tölcsérszerű csapdáját, amibe a talajfelszínen közlekedő kisebb állatok könnyen belecsúsznak. A lárváknak méretükhöz képest hatalmas rágóik vannak, amivel könnyen elfogyasztják a zsákmányt, a maradékot pedig egyetlen lendítéssel kidobják a tölcsérből.A lárvák több évig fejlődnek, majd a homokban, golyószerű bábbölcsőben bábozódnak be. A kifejlett állatoknak kissé a szitakötőkre emlékeztető röpte van, de azért közel sem képesek olyan kitartó repülésre és mutatványokra, mint pl. az acsák. A hozzá hasonló, védett kunsági hangyafarkas (Myrmecaelurus punctatus) szintén homokos élőhelyeken fordul elő, de jóval ritkább.

hangyaleső-faj lárvája
hangyaleső-faj lárvája
hangyaleső-faj lárvája
hangyaleső-faj lárvája

Öves szkolopendra (Scolopendra cingulata)

Ízeltlábúak > soklábúak > százlábúak > Scolopendridae > öves szkolopendra (Scolopendra cingulata)

Öves szkolopendra (Scolopendra cingulata)
Öves szkolopendra (Scolopendra cingulata) fiatal példány

Hazánk legnagyobb százlábú faja, hiszen testhossza kifejlett korában elérheti a 12-13 centimétert is. Mint minden százlábúnak, neki is szelvényenként csak egy pár lába van, a szkolopendrák esetében ez csak 22 pár lábat jelent, tehát közel sem százat. Utolsó pár lábuk ún. uszályláb, ennek nem a mozgásban, inkább a ragadozók megtévesztésében van szerepe: a csápokkal kb. megegyező méretű lábak miatt nem egyértelmű, melyik az állat feji vége.


A szkolopendrák ragadozók, főként éjjel aktívak. Erős és hegyes állkapcsi lábaikkal ejtik el zsákmányukat, amihez méregmirigyek is csatlakoznak. Mérgük – főként a trópusi fajoknak – elég erős. Bár a fejük mindkét oldalán van 4-4 egyszerű szemük, főként a csápjaikat használva találják meg zsákmányukat, jellemzően kisebb-nagyobb rovarokat. A nappalt kövek, fadarabok alatt elbújva töltik. A faj elterjedési súlypontja a mediterrán térségben van, Magyarországon éri el északnyugati elterjedési határát. Régebben csak a Vértes néhány pontjáról volt ismert, az újabb kutatások a hegység más pontjain, illetve a Kelet-Bakonyban is felfedezték néhány populációját. A nőstények egy darabig gondozzák a petéket illetve a kikelt fiatal egyedeket. amelyeknek igen szép szürkéskék színük van, testük végein piros szelvényekkel (2. kép).
A faj élőhelye mindenhol a meleg, napos, köves-füves domboldalak van, a zárt erdőket elkerüli.
Védett faj, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.