Állatok kategória bejegyzései

Foltos szalamandra (Salamandra salamandra)

Gerincesek > kétéltűek > farkos kétéltűek > szalamandrafélék > foltos szalamandra (Salamandra salamandra)

Foltos szalamandra lárva
Foltos szalamandra lárva

A foltos szalamandra egyetlen hazánkban is honos szalamandra faj. (Tőlünk kicsit nyugatabbra és délebbre, az Alpokban és a Dinári-hegységben a kisebb és teljesen fekete alpesi szalamandra (Salamandra atra) fordul elő – ennek felbukkanása hazánk délnyugati részén is elképzelhető, bár eddig nem igazolt.)

A foltos szalamandra mintázata rendkívül változatos, csillogó fekete alapszínű bőrén jellemzően citromsárga, de néha narancssárgás vagy vörösen árnyalatú foltok illetve hosszanti sávok találhatók, így igen dekoratív állatka. Mivel bőrében méreganyagot tartalmaz, ha megfogjuk, utána mindenképpen mossunk kezet, és a kézmosásig semmiképp ne nyúljunk az arcunkhoz (vagy pláne a szemünkhöz)!

A foltos szalamandra Európában igen nagy területen él, több mint 10 alfaját írták le. A kifejlett állatot sok kiránduló ismeri, főként borús, esős időben ugyanis nappal is aktív, és lomha mozgással totyog az avarban.

Lárváikkal viszont már jóval kevesebben találkoztak, pedig kis szerencsével ezek is megfigyelhetők akár szabad szemmel is – bár a kifejlett állatoknál jóval fürgébben mozognak a vízben. A lárvák – a kétéltűekre jellemző módon – külső kopoltyúkkal (három párral) rendelkeznek, amelyeket mozgatni is tudnak. A kopoltyúk átalakuláskor lassan visszafejlődnek, a farok azonban (ellentétben a békákkal) kifejlett korukban is megmarad. A kopoltyúk mellett a vízben oldott oxigént a bőrükön át is fel tudják venni, ezért mind lárva, mind kifejlett korukban jelentős bőrlégzésük is van.

Gergő szalamadrát fényképez

A foltos szalamandra alapvetően szárazföldi állat, csak tavasszal, szaporodáskor keresi fel a vizet, így élőhelye mindig tiszta vizű patakok, erdei tavacskák közelében van, nálunk jellemzően 400-800 m magassági tartományban, főként lombosredőkben, szurdokvölgyekben, ahol sok a mohos kő és a kidőlt fa, amik alatt nappalra és télen búvóhelyet találhatnak.

Védett faj, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft.

https://mme.hu/keteltuek-es-hullok/foltos-szalamandra

Tavaszi mocsárhúr (Callitriche palustris)

Zárvatermők > kétszikűek > mocsárhúrfélék > tavaszi mocsárhúr (Callitriche palustris)

Tavaszi mocsárhúr (Callitriche palustris)
Kis kalózpók (Piratula latitans) tavaszi mocsárhúr felszínén sétál

Homokfutrinkák (Cicindela-fajok)

Öves homokfutrinka (Cicindela soluta)
Öves homokfutrinka (Cicindela soluta)
Erdei homokfutrinka (Cicindela sylvicola)
Mezei homokfutrinka (Cicindela campestris)
Tetracha carolina (USA)
Habroscelimorpha dorsalis (USA)

A homokfutrinkák igazi futóbogarak, hosszú és karcsú lábaikkal igén fürgén mozognak a talajon, ha pedig veszélyben érzik magukat sebesen szárnyra kapnak, hogy aztán néhány méterrel arrébb újra leszálljanak. Fejükön kétoldalt a fej méretéhez képest óriási összetett szemeket viselnek, fogazott rágóik is hatalmasak, összecsukva keresztezik egymást. Mind a kifejlett bogarak, mind lárváik ragadozók, de a lárvák rejtett életmódot élnek, a laza talajba épített függőleges fogócsőben élnek, aminek tetejét lapos fejükkel zárják le. A talajfelszínen mozgó áldozataikat hirtelen mozdulattal elkapják és a lakócső alján fogyasztják el.

A homokfutrinka formák közé Magyarországon 3 nemzetség 8 faja tartozik, ezek a következők:

  • sziki homokfutrinka (Calomera littoralis nemoralis) 
  • mezei homokfutrinka (Cicindela campestris),
  • öves homokfutrinka (Cicindela soluta),
  • nyugati homokfutrinka (Cicindela transversalis),
  • pannon homokfutrinka (Cicindela soluta pannonica), és a
  • erdei homokfutrinka (Cicindela sylvicola)
  • parti homokfutrinka (Cylindera arenaria viennensis)
  • parlagi homokfutrinka (Cylindera germanica)

Nyerges szöcske (Ephippiger ephippiger)

Ízeltlábúak > rovarok > egyenesszárnyúak > fürgeszöcskék > nyerges szöcske (Ephippiger ephippiger)

Nyerges szöcske (Ephippiger ephippiger) ♀
Nyerges szöcske (Ephippiger ephippiger) ♀

A nyerges szöcske egy viszonylag nagytermetű (20-35 mm), röpképtelen szöcskefajunk. Szárnyai kifejlett korában is csökevényesek maradnak, de pikkelyszerű maradványuk jól látható az állaton. Az imágók általában júliustól októberig figyelhetők meg, alapszínük zöld vagy barnás egyaránt lehet, a nőstényeknek jól látható, kardszerű tojócsövük is van, a hím példányoknak csak két apróbb cercusuk van. Főként növényekkel táplálkozik, bár néha kisebb rovarokat is elfogyaszt. Melegkedvelő állat: kedveli a cserjékben gazdag déli fekvésű domboldalakat, karsztbokoredőket. Hangja jellegzetes, éles. Általában a cserjeszinten tartózkodik, zavarásra ledobja magát.  Magyarországon sokfelé előfordul, bár nem tartozik a kimondottan gyakori szöcskefajok közé.