A foltos szalamandra egyetlen hazánkban is honos szalamandra faj. (Tőlünk kicsit nyugatabbra és délebbre, az Alpokban és a Dinári-hegységben a kicsit kisebb és teljesen fekete alpesi szalamandra (Salamandra atra) fordul elő – ennek felbukkanása hazánk délnyugati részén is elképzelhető, bár eddig nem igazolt.)

A foltos szalamandra mintázata rendkívül változatos, csillogó fekete alapszínű bőrén jellemzően citromsárga, de néha narancssárgás vagy vörösen árnyalatú foltok illetve hosszanti sávok találhatók, így igen dekoratív állatka. Mivel bőrében méreganyagot tartalmaz, ha megfogjuk, utána mindenképpen mossunk kezet, és a kézmosásig semmiképp ne nyúljunk az arcunkhoz (vagy pláne a szemünkhöz)!

A foltos szalamandra Európában igen nagy területen él, több mint 10 alfaját írták le. A kifejlett állatot sok kiránduló ismeri, főként borús, esős időben ugyanis nappal is aktív, és lomha mozgással totyog az avarban.

Lárváikkal viszont már jóval kevesebben találkoztak, pedig kis szerencsével ezek is megfigyelhetők akár szabad szemmel is – bár a kifejlett állatoknál jóval fürgébben mozognak a vízben. A lárvák – a kétéltűekre jellemző módon – külső kopoltyúkkal (három párral) rendelkeznek, amelyeket mozgatni is tudnak. A kopoltyúk átalakuláskor lassan visszafejlődnek, a farok azonban (ellentétben a békákkal) kifejlett korukban is megmarad. A kopoltyúk mellett a vízben oldott oxigént a bőrükön át is fel tudják venni, ezért mind lárva, mind kifejlett korukban jelentős bőrlégzésük is van.