A rendkívül különleges és népszerű papagájvirág eredetileg Dél-Afrikából származik, vagyis a fokföldi flórabirodalomból (Capensis). Ez a Föld 7 flórabirodalma közül a legkisebb, de sok ismert dísznövényünk innen származik (pl. a muskátli, gerbera, frézia vagy a kardvirág).
A Sterlitzia nemzetségbe öt faj tartozik, ebből kettőnek (S. reginae és S. nicolai) van kertészeti jelentősége. Mivel virágja különleges formájú és színű (narancs – kék), valamint tartós, ezért igen kedvelt a virágkötészetben. Napjainkban Európába nem Dél-Afrikából, hanem Madeiráról (ahol a sziget egyik jelképe lett) és Teneriféről érkezik, ahol nagyüzemileg termesztik, de meghonosodva vadon is előfordul mindkét szigeten.
Ezer éves kép, még diára készült persze, de valahogy azóta is tetszik. Méterre meg tudom mondani hol készült a Börzsönyben, ahová DZs-vel mentünk fotózni valamikor réges rég. A pocsolya (vagy ahogy szebben hívják: ideglenes víztest) éppen kezdett kiolvadni (kora reggel mentünk), de még sikerült elcsípni az éjszakai fagy nyomát.
A páfrányok levelei jellemzően pásztorbotszerűen vannak becsavarva, kora tavasszal pedig látványos a levelek kitekeredése, kiterülése. Ha szerencsénk van sikerül elcsípni a csak rövid ideig látható állapotot.
Az Azori-szigetek endemikus faja, több szigeten is előfordul. Évelő törpecserje, levele a nálunk is honos fekete áfonyáéra emlékeztet, de annál nagyobb. Többnyire térdig élő bokrocskákat alkot, de akár 2-3 méteres kisebb fává is fejlődhet. Virágai fürtökben állnak, forrt szirmúak, hosszúkás csővé nőttek össze, rózsaszínesek vagy halvány pirosak, belül sárgásak. Húsos áltermései (+csészelevél maradványok), kék színűek, sokmagvúak, a kék áfonyánál oválisabbak, ehetőek. A növény sokféle élőhelyen előfordul, így bár bennszülött faj, de nem különösebben veszélyeztetett. https://www.inaturalist.org/taxa/324427-Vaccinium-cylindraceum