Harasztok > páfrányok > fodorkafélék > zöld fodorka (Asplenium viride)
Zöld fodorka (Asplenium viride)
Aranyos fodorka (Asplenium trichomanes)
Ez az alig arasznyi (5-20 cm-es) sziklalakó növényke nálunk nem egy gyakori páfrány, méretében és alakjában is a sokkal közönségesebb aranyos fodorkára hasonlít, de azzal ellentétben a levélgerince végig zöld (csak a tövénél barnás), míg az aranyos fodorkának végig barna (2. kép). Egyszeresen szárnyalt levele világos zöld, puha tapintású, a levélkék csipkés szélűek. A zöld fodorkával főként állandóan párás, nedves szurdokerdőkben, sziklagyepek északi oldalán sziklarepedésekbe bújva találkozhatunk, mindig meszes alapkőzeten. Védett faj, természetvédelmi értéke 5.000 Ft
Erdei varjúköröm (Phyteuma spicatum subsp. coeruleum)
Geranium reflexum (Montenegró)
Campanula trichocalycina (Montenegró, 2009)
Az erdei varjúköröm Magyarországon is előfordul, a hazai példányok a fehér virágszínű alfajhoz (subsp. spicatum) tartoznak. A magashegységekben is előforduló alfaja viszont halványkék virágú (subsp. coeruleum), mint ezen a Montenegróban készült képen is látható.
A Geranium reflexum a hazai fajok közül leginkább a fodros gólyaorra (Geranium phaeum) hasonlít, de szirmai annál jóval keskenyebbek, erőteljesen visszahajlók, valamint leveleiről hiányzik a sötét mintázat.
Ízeltlábúak > rovarok > bogarak > pattanóbogár-szerűek > szentjánosbogár-félék > nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)
Nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)
Nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)
Ha máshonnan nem, mesekönyvekből talán mindenki ismeri ezt a kedves kis bogarat. A hazánkban élő három szentjánosbogár fajból ez nő a legnagyobbra. Erős ivari kétalakúság jellemző rá, csak a hímek lesznek bogárszerűek, a nőstények kifejlett korukban is lárvaszerűek maradnak.
A lárváik ragadozók, főként csigákat fogyasztanak, a kifejlett bogarak rövid életük alatt már nem táplálkoznak. A faj a nedves, de nem teljesen zárt erdőkhöz, nedves rétekhez, patakpartokhoz kötődik, ahol sok a (házas vagy házatlan) csiga.
A röpképtelen nőstények a nászidőszakban is a talajon tartózkodnak, esetleg alacsonyabb növényekre másznak fel, és a teljes sötétség beállta után egy kémiai reakcióval, kb. 2 órán keresztül fényt bocsátanak ki a potrohuk hasi oldalán elhelyezkedő világító szervük segítségével. Ha az állatokat megzavarjuk, a fénykibocsátás is megszakadhat (bár néha a kézbe vett bogarak sem hagyják abba)! A röpképes hímek, amelyek szintén világítanak, hatalmas, lefelé álló szemükkel a nőstények által kibocsátott fényt keresik. Ha a párzás sikeres volt, a fénykibocsátás megszűnik. Rajzási ideje június végére, július elejére esik, de alacsony éjszakai hőmérséklet vagy szeles időjárás esetén a nászrepülés elmarad.