Nem gyakori, kíméletet érdemlő taplóféle. Nem ehető gomba, általában már kidőlt és elpusztult fákon jelenik meg, amelyekben fehérkorhadást okoz. A félkör vagy legyező alakú termőtestek nyár végén-ősszel jelennek meg, de gyakran áttelelve még a következő évben is növekednek, bár ekkorra szép élénk színe már kissé kifakul. A termőtestek csak egy évig fejlődnek. Kedveli a napfényt így az erdőkben a világosabb helyeken pl. erdőszéleken gyakrabban találkozhatunk vele. Spórái a termőtestek alsó felén található csövecskékben (2. kép) keletkeznek, spórapora fehér.
(A cinóber egyébként a HgS (higany(II)-szulfid) tartalmú cinnabarit ásvány neve, illetve a jellegzetes vörös árnyalatot jelenti. Ezt – az egyébként mérgező, higanytartalmú – anyagot hosszú ideig használták festékek, lakkok illetve a pecsétviasz készítéséhez. Európa legnagyobb cinnabarit bányája a spanyolországi Almeda közelében volt, innen származik a spanyolviasz, illetve a „feltalálta a spanyolviaszt” kifejezés!
A két hazai kecskerágófaj közül a bibircses kecskerágó hajtásain sok-sok apró paraszemölcs látható, így virág és termés nélkül is könnyen azonosítható cserjefélénk. (A csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) fiatal hajtásain hosszanti paracsíkok vannak).
Az egyik legváltozatosabb színezetű karolópók: nevével ellentétben nem csak fehér, de citromsárga vagy rózsaszínű is lehet, sőt ezt a virág színéhez is képes igazítani, amin ücsörög. A nőstények a nagyobbak (pókoknál ez a jellemző), a hímek jóval kisebbek és mozgékonyabbak. Ügyes vadászok, a virágon ülő karolópók tényleg nehezen észrevehető, így a rovarokat is sikerül elkapniuk. A karolópókok az elfogott rovart rögtön elfogyasztják, itt nem jellemző a pókfonállal betekert és elspájzolt rovar. Zsákmányuk általában valamilyen viráglátogató rovar, többnyire méhet, lepkét vagy legyet zsákmányolnak. A pókféléknek a rovarokkal ellentétben nem összetett, hanem egyszerű szemeik vannak, jelen esetben 8, de néhány póknál ennél kevesebb, (pl. csak 6) szem alakul ki.