A tengeri makkok az egész Földön elterjedtek, főként a tengerek árapály zónáiban találkozhatunk velük, amikor a sziklás részekről a víz visszahúzódik. De megtelepedhetnek hajók alján, vízben álló cölöpökön, vagy akár más tengeri állatokon (kagylókon, csigákon, nagyobb rákokon vagy akár cetfélék bőrén is). A több lemezből álló meszes héjon belül található az állat, ami rendszertanilag a kacslábú rákok közé tartozik.
Apálykor a mészlemezek szorosan záródnak, de ha a víz újra ellepi, az állat kinyújtja lábait és táplálkozni kezd. Mivel erősen a sziklához tapadtan élnek, így csak a vízben lebegő szerves törmelék és planktonikus lények jöhetnek szóba, mint táplálékforrás. Több évig élnek, egyedszámuk a kedvező helyeken akár több száz példány is lehet négyzetméterenként.
Zárvatermők > kétszikűek > csalánfélék > apró csalán (Urtica urens)
Apró csalán (Urtica urens) virágos hajtása
Apró csalán (Urtica urens)
Mérete és leveleinek fogazottsága alapján (a csúcsi levélfog nem nagyobb a többinél) elkülöníthető jó barátunktól, a nagy csalántól. Ez a faj kertekben, utak mentén, nedvesebb gyomtársulásokban mindenfelé megtalálható, a többi csalánhoz hasonlóan szereti a nitrogénben gazdag termőhelyeket. Egyéves növény.
Zárvatermők > kétszikűek > gubóvirágfélék > magas gubóvirág (Globularia punctata)
Magas gubóvirág (Globularia punctata) virágzat
Az itthon honos két gubóvirág-faj közül ez a gyakori, száraz, köves termőhelyeken sokfelé találkozhatunk vele. (Testvérfaja, a magashegységi szívlevelű gubóvirág nálunk csak a Sopron melletti Bécsi-dombon fordul elő.)