Tőzegmohalápokhoz kötődő kúszó szárú félcserje. Hajtásai a mohapárnákat átszőve, főként azon felszínén láthatóak. Levelei aprók, épszélűek, szórt állásúak, a levek széle behajló. Virágai rózsaszínűek vagy fehérek, a szirmok virágzáskor teljesen hátrahajlanak. Virágzási ideje június-július. Termése fényes, piros álbogyó. A három hazai áfonya faj közül ez a legritkább és a leginkább veszélyeztetett. Hazánkban csak a Mátrában (Sirok) és a Szatmár-Beregi-sík tőzegmohalápjain él, Erdélyben (Mohos tőzegláp) és Észak-Európában sokkal elterjedtebb. Nálunk védett faj, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.
A boltokban kapható tőzegáfonya nem ennek a fajnak, hanem az amerikai tőzegáfonyának (Vaccinium macrocarpon) a termése.
Harasztok > páfrányok > saspáfrányfélék > közönséges saspáfrány (Pteridium aquilinum)
Saspáfrány (Pteridium aquilinum)
Saspáfrány - őszi levél
Magyarországon a legnagyobbra nővő páfrányféle, a jó kondiban lévő egyedek a 180-200 cm-es magasságot is elérhetik. Az ezüstérmes a királyharaszt (Osmunda regalis) lenne a maga 150-160 centijével, de ezzel a ritka és különleges fajjal Magyarországon csak igen kevés ember találkozhat. A saspáfrány viszont gyakori, így a növénnyel az országban sok felé összefuthatunk.
Levele többszörösen szárnyalt, ép szélű, spórái a levélfonákon közvetlenül a levélszél közelében találhatók, spóraérése augusztus-szeptemberben van. A spóraérés után a levél szép sárgásbarnára színeződik, mielőtt elpusztul (2. kép). Az új levél a talajban hosszan futó gyöktörzsből hajt ki a következő tavasszal.
Gerincesek > halak > csontos halak > gébfélék > kúszógéb-faj (Periophthalmus sp.)
Kúszógéb-faj (Periophthalmus sp), Socotra, Jemen
Halban erősen hiányos portfólióm erősítésére mutatom be ezt az érdekes állatkát: ő egy kúszógéb. Ezek a fajok, bár a halak közé tartoznak, képesek rövid ideig a szárazföldön tartózkodni. Ebben nyálkás bőrük segíti őket elsősorban, amin keresztül képesek a légköri oxigén felvételére. Mellső úszóik speciálisak, az állat ezen támaszkodik, tulajdonképpen mászik vele… Jemenben (amíg a többiek még a tejes teát iszogatták) én a partmenti sziklákon nézelődtem, így láttam meg ezt a példányt. Egy hullámmal érkezett, előtte nem volt semmi a sziklán, és a következő hullámmal el is tűnt. Miután ezt többször is eljátszotta, már kiszámíthattam a felbukkanását, így fotó is készülhetett…
A c-betűs lepke kicsit olyan, mintha megtépték volna a szárnyait, de ez csak látszat. A kép még analóg géppel diára készült valamikor a 90-es években az Őrségben. Azért kedvelem, mert a két lepke miatt egyszerre látszik a szárny felszíne és a fonáka is az ezüstös c-betűvel, amiről a nevét kapta. Három nemzedéke repül májustól novemberig, de az áttelelő példányok miatt már február-márciusban is találkozhatunk vele, így a legkorábbi nappali lepkéink egyike. Tüskékkel díszített hernyója sokféle növényt fogyaszthat pl. csalánon, szedren, komlón, fűz- és szil-fajokon, de mogyorón vagy ribizke fajokon is képes kifejlődni.
A kifejlett lepke viráglátogató, de kedveli az érett gyümölcsöket, vagy akár az állati ürüléket is (képen). Védett faj, természetvédelmi értéke 5.000 Ft.
A vegetációs időszak utoljára virágzó hazai orchideája az őszi fűzértekercs, virágzási ideje augusztus-szeptemberben van. Újabban boldog-boldogtalan rátalál, az interneten valóságos fűzértekercs dömping van a növényes oldalakon 🙂 Pedig kis termete miatt nehezen észrevehető, hiszen csak 15-20 cm magasságú. Virágzó állapotban levelei nincsenek, fehér virágai pedig csavartan helyezkednek el a virágzati tengelyen. A virágzat sűrűn fehér mirigyszőrős. Mézajka zöldesfehér, egy-egy virág igen törékeny felépítésű. Nálunk elterjedésének súlypontja a Dunántúlra esik, főként réteken, legelőkön vagy savanyú homoki gyepekben él. Védett faj, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.
Testvérfaja, a hazánkból valószínűleg kipusztult nyári füzértekercs (Spiranthes aestivalis) csak néhány lelőhelyről volt ismert a Zalai-dombvidéken és a Kisalföldön.