Zárvatermők > Egyszikűek > amarilliszfélék > nyári tőzike (Leucojum aestivum)
Nyári tőzike (Leucojum aestivum)
Minden vélemény számít!
Címke: védett fajok
Kökörcsinek (Pulsatilla-fajok)
Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans)
Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens)
Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens)
A kökörcsinek nevüket valószínűleg az ótörök kök – kék szóból kapták. A Magyarországon előforduló 5 fajuk mindegyike védett, vagy fokozottan védett kora tavaszi virág. Bár a boglárkafélék (Ranunculaceae), a kétszikű növényekhez tartozó növénycsalád, virágszerkezetük speciális: nincsenek sem csésze- sem sziromleveleik, ehelyett 6 egyforma lepellevelük alakult ki, valamint virágaikban igen sok porzó és termő található. Megporzás után repítőkészülékes csoportos aszmagterméseik fejlődnek. Mivel kora tavasszal virágoznak, mindegyik fajra jellemző a puha, bársonyos szőrzet, ami az egész növényt – fajtól függően erősebben vagy kevésbé – bevonja. Leggyakrabban a leány- és a fekete kökörcsinnel találkozhatunk, ez a két faj még viszonylag gyakori a középhegységek füves lejtőin vagy sziklagyepeiben, sőt a fekete kökörcsin az Alföldön is sokfelé előfordul. A magyar kökörcsin (Pulsatilla flavascens, P. hungarica) a Nyírség és a Bodrogköz bennszülött növénye, kizárólag homokos talajú réteken, legelőkön, kisebb számban homoki erdők tisztásain fordul elő, fokozottan védett faj. A hegyi kökörcsin (P. zimmermannii) csak az Északi-középhegység néhány pontján előforduló ritkaság, leginkább a Zempléni-hegyekben találkozhatunk vele, legjobban a fekete kökörcsinre hasonlít.
A legritkább Pulsatilla fajunk egyértelműen a tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens), amely hazánkban a kipusztulás szélén áll. Somogyi lelőhelyeiről már régen eltűnt, jelenleg egyedül a Bátorligeti-legelőn él néhány virágzáskor őrzött példánya. A hasonló leánykökörcsintől elsősorban sokkal sötétebb (intenzív lila) virágszíne, valamint tenyeresen szeldelt tőlevelei különböztetik meg – bár ezek virágzáskor még nem látszanak. Fokozottan védett.
https://www.dunaipoly.hu/hu/tudasanyag/leanykokorcsin
https://www.hnp.hu/hu/szervezeti-egyseg/termeszetvedelem/natura2000/fajtar/magyar-kokorcsin
https://www.hnp.hu/hu/szervezeti-egyseg/termeszetvedelem/natura2000/fajtar/tatogo-kokorcsin
Havasi cincér (Rosalia alpina)
Ízeltlábúak > rovarok > bogarak > cincérek > havasi cincér (Rosalia alpina)
Viszonylag nagyméretű bogárfaj, aki valaha is találkozott vele, nemigen fogja más fajjal összetéveszteni. Színe igen jellegzetes: fekete – hamvas kék szárnyfedői és hosszú szőrpamacsos, szintén fekete-kék csápjai vannak. Sokak szerint a legszebb hazai bogárfaj, de legalábbis dobogós… A „havasi” név erős túlzás, hiszen a bogár leginkább a bükkfához kötődik, lárvái az elpusztult, korhadó fában fejlődnek 2-4 évig. Ilyen fatörzsek körül látható június végétől, vagyis a cincérek között elég későn van a rajzása. A hímek jelennek meg először, őket általában néhány nap késéssel követik a nőstények. A kifejlett bogarak a bükkfatörzseken tartózkodnak, meleg, napos időben ill. megzavarva könnyen szárnyra is kapnak. Elég jól repül.
A megtermékenyített nőstények a peték számára alkalmas holt fát (főként bükköt, de ritkán gyertyánt, juhar-vagy kőrisfajokakat) keres, ahová egyesével rakja le a petéit. (Az elpusztult, de árnyékos helyen álló vagy fekvő fatörzsek a lebontó gombák jelenléte miatt nem alkalmas a bogár fejlődéséhez.) A kifejlett állatok viszonylag rövid ideig, alig egy-két hétig élnek, aztán elpusztulnak. A frissen kivágott, és az út szélén hagyott bükkfatörzsek nyáron erősen vonzzák a petéző havasi cincéreket, de az ezekbe rakott petékből már sosem lesznek kifejlett bogarak… Az erdőgazdálkodók felelőssége, hogy a fák kitermelését ne nyáron, hanem télen vagy kora tavassza végezzék, és a kivágott fatörzseket minél gyorsabban szállítsák el az erdőből. A havasi cincér Európa több országában is ritka, védett faj, nálunk is védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Nőszirmok (Iris sp.)
Tudományos nevüket (Iris – magyarosan írisz) rendkívül változatos virágszínűkről kapták, magyar nevület Diószegi Sámuel adta. Egyszikű növények lévén leveleik párhuzamos erezetűek, virágukra pedig a 3-as szimmetria jellemző, ami felülnézetben jól látható. Számos fajukat és nemesített válzozataikat ültetik kertekbe, kedvelt és népszerű dísznövények. A hazai fajoknak a talajban vízszintesen kúszó gyöktörzse van (egyes termeszetett fajok hagymásak), termésük felnyíló hosszúkás tok. A 20 Ft-os pénzérménken a magyar nőszirom látható. Hazai fajaik közöl egyedül a sárga nőszirom (Iris pseudacorus) nem védett.
Hazai nősziromfajok (8 faj):
1. sárga nőszirom (Iris pseudacorus) – nem védett,
2. törpe nőszirom (Iris pumila) – 5000 Ft,
3. homoki nőszirom (Iris arenaria) – 10 000 Ft
4. szibériai nőszirom (Iris sibirica) – 10 000 Ft
5. fátyolos nőszirom (Iris spuria – 10 000 Ft
6. tarka nőszirom (Iris variegata) – 5 000 Ft
7. pázsitos nőszirom (Iris graminea) – 10 000 Ft
8. magyar nőszirom (Iris aphylla subs. hungarica) – 100 000 Ft
Imádkozó sáska (Mantis religiosa)
Ízeltlábúak > rovarok > fogólábúak > imádkozósáska (Mantis religiosa)
Egyedi testflépítése és életmódja miatt az egyik ikonikus hazai rovarfajunk. Azt viszont kevesen tudják, hogy magyar neve megtévesztő, nem a sásákák (Egyenessszárnyúak) közé, hanem külön rovarrendbe, a Fogólábúak (Mantoidea) rendjébe tartozik. Magyarországon ez az egy faj fordul elő, bár 2019-ben dél felől új betelepülőként megjelent az órás ázsiai imádkozó sáska (Hierodula tenuidentata) is, azóta az ország több pontján is megfigyeltek (pl. Szegeden vagy Budapesten a Városligetben).
A fogólábúak nevüket módosult első lábpárjukról kapták, ezzel ragadják meg és tartják fogva zsákmányukat, ami főként rovarokból áll. Nyugalomban az első két lábukat szorosan a torhoz szorítja, mintha imádkozna, másik nevét, az ájtatos manót is innen kapta. Rágó szájszervük van, a még élő zsákmányból ezzel falatoznak komótosan. A nőstények jóval nagyobbak, mint a kisebb testű és fürgébb hímek, akik gyakran esnek áldozatul a nőstényeknek, akik akár a párzás közben elkezdhetik a hím elfogyasztását! A nőstény által lerakott eleinte puha, de később megkeményedő kokonban, akár száznál is több pete lapul, amik áttelelve csak a következő tavasszal kelnek ki.
Fejlődésük kifejlés. Ha védekeznie kell, mellső tüskés lábait száttárva felágaskodik, nyárnyait kinyitva fenyegető pózt vesz fel. Színük barnás vagy a zöld különféle árnyatai lehetnek, amivel jól be tudnak olvadni a környezetükbe.
https://greenfo.hu/hir/terjed-a-golyostoll-meretu-orias-azsiai-imadkozo-saska/
Sisakos sáska (Acrida ungarica)
Ízeltlábúak > rovarok > egyenesszárnyúak > sisakos sáska (Acrida ungarica)
Pofók árvacsalán (Lamium orvala)
Zárvatermők > Kétszikűek > ajakosok > pofók árvacsalán (Lamium orvala)
Magyarországon ritka árvacsalán faj, nagy mérete (-50 cm) és nagyméretű levelei és virágai alapján jól elkülöníthető a többi árvacsalántól. Nyugat-balkáni elterjedésű (illír) faj, Magyarországról elsőként Clusius, majd 1802-ben Kitaibel Pál is említi. A növény erdőkben, erdőszéleken fordul elő, főként bükkösökben és gyertyános tölgyesekben. Bíborszínű ajakos virágai – mint a többi árvacsalán esetében is – örvökben állnak, a párta csöve felfújt (pufók – pofók). Virágzási ideje tavasszal, március és május között van. Termése makkocska termés. A levelei keresztben átellenes állásúak, 5-12 cm szélesek, a levélszél durván 2x fűrészes. A hasonló foltos árvacsalánnal ellentétben ez a növény nem fejleszt indákat. Ismertek dísznövényként termesztett fajtái is, de vadon nálunk csak Zákány-Őrtilos környékén, illetve a Visegrádi-hegységben él néhány kisebb populációja. Védett, ritka faj, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Fiókás tyúktaréj (Gagea spathacea)
Zárvatermők > egyszikűek > liliomfélék > fiókás tyúktaréj (Gagea spathacea)
Barna varangy (Bufo bufo)
Gerincesek > kétéltűek > farkatlan kétéltűek > varangyfélék > barna varangy (Bufo bufo)
Kakasmandikó – Erythronium dens-canis
Zárvatermők > kétszikűek > liliomfélék > európai kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Egyik legszebb kora tavaszi vadvirágunk, jellegzetes virága és foltos levelei miatt mással nemigen téveszthető össze. Hazánkban leginkább a Dunántúl déli és nyugati részén, illetve ÉK Magyarországon (pl. a Tornai-karszton) bükkösökben ill. gyertyános-tölgyesekben találkozhatunk vele, a kora tavaszi geofiton aszpektus tagja. Hagymagumójából két zöld, de barna foltos tőlevél és egyetlen, vöröses-barnás tőkocsányon ülő élénkrózsaszín virág fejlődik. A lepellevek először előre-, majd jellegzetesen hátrahajlók. Porzói feltűnő, kékeslila színűek. Virágzási ideje általában március-áprilisban van. A növény alacsony termetű, mintegy 15-25 cm magas. Levele később elveszíti foltjait (teljesen kizöldül), majd a termésérés után minden föld feletti része elszárad, és a növény visszahúzódik a talajba. Védett, ritka faj, amit az illegális gyűjtés is veszélyeztet. Természetvédelmi értéke 50.000 Ft.
https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=324