sirbuday bejegyzései

Csodabogyó (Ruscus) fajok

Zárvatermők > egyszikűek > csodabogyófélék > szúrós csodabogyó (Ruscus acuelatus)

Zárvatermők > egyszikűek > csodabogyófélék > lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum)

Szúrós csodabogyó (Ruscus acuelatus) virágok
Szúrós csodabogyó fillokládiumok és termés
Lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum) virág

A csodabogyók nem véletlenül kapták a nevüket. Mindkét hazai fajuk örökzöld, alacsonyra nővő törpecserje. Egymagvú, élénk piros bogyótermésük, ami egész télen a növényen marad, mintha a levelük közepéből nőne ki! Botanikailag különlegesség, hogy a növénynek nincsenek valódi levelei, amit levélnek gondolnánk, azok a levelek szerepét átvevő, fotoszintetizálásra módosult szárak, ún. fillokládiumok. Így hát a virágok nem a levelekből, hanem a szokásos helyről, a szárból indulnak ki. Mindkét faj főként a Dél-Dunántúl lomerdőiben fordul elő, a szúrós csodabogyó néha kifejezetten gyakori lehet, a lónyelvű sokkal lokálisabb. 

Védettségük legfőbb oka az volt, hogy főként a szúrós csodabogyót tonnaszám (ez most nem túlzás) gyűjtötték, hiszen örökzöld növényként igen kedvelt, alig hervadó, tartós virágkötészeti anyag volt. A csodabogyók kora tavasszal virágoznak, virágaik hármas szimmetriát mutatnak. Mindkét faj védett, a szúrós csodabogyó természetvédelmi értéke 10 000 Ft, a ritkább lónyelvű csodabogyóé 50 000 Ft.

https://xn--vadonles-8sb.hu/fajok/szuros_csodabogyo

https://www.turistamagazin.hu/hir/mar-a-lonyelvu-csodabogyo-is-viragzik-de-mi-a-csuda-az

https://molnar-v-attila.blogspot.com/2014/11/magyarorszag-novenyritkasagai-lonyelvu.html

Homokfutrinkák (Cicindela-fajok)

Öves homokfutrinka (Cicindela soluta)
Öves homokfutrinka (Cicindela soluta)
Erdei homokfutrinka (Cicindela sylvicola)
Mezei homokfutrinka (Cicindela campestris)
Tetracha carolina (USA)
Habroscelimorpha dorsalis (USA)

A homokfutrinkák igazi futóbogarak, hosszú és karcsú lábaikkal igén fürgén mozognak a talajon, ha pedig veszélyben érzik magukat sebesen szárnyra kapnak, hogy aztán néhány méterrel arrébb újra leszálljanak. Fejükön kétoldalt a fej méretéhez képest óriási összetett szemeket viselnek, fogazott rágóik is hatalmasak, összecsukva keresztezik egymást. Mind a kifejlett bogarak, mind lárváik ragadozók, de a lárvák rejtett életmódot élnek, a laza talajba épített függőleges fogócsőben élnek, aminek tetejét lapos fejükkel zárják le. A talajfelszínen mozgó áldozataikat hirtelen mozdulattal elkapják és a lakócső alján fogyasztják el.

A homokfutrinka formák közé Magyarországon 3 nemzetség 8 faja tartozik, ezek a következők:

  • sziki homokfutrinka (Calomera littoralis nemoralis) 
  • mezei homokfutrinka (Cicindela campestris),
  • öves homokfutrinka (Cicindela soluta),
  • nyugati homokfutrinka (Cicindela transversalis),
  • pannon homokfutrinka (Cicindela soluta pannonica), és a
  • erdei homokfutrinka (Cicindela sylvicola)
  • parti homokfutrinka (Cylindera arenaria viennensis)
  • parlagi homokfutrinka (Cylindera germanica)

Nyerges szöcske (Ephippiger ephippiger)

Ízeltlábúak > rovarok > egyenesszárnyúak > fürgeszöcskék > nyerges szöcske (Ephippiger ephippiger)

Nyerges szöcske (Ephippiger ephippiger) ♀
Nyerges szöcske (Ephippiger ephippiger) ♀

A nyerges szöcske egy viszonylag nagytermetű (20-35 mm), röpképtelen szöcskefajunk. Szárnyai kifejlett korában is csökevényesek maradnak, de pikkelyszerű maradványuk jól látható az állaton. Az imágók általában júliustól októberig figyelhetők meg, alapszínük zöld vagy barnás egyaránt lehet, a nőstényeknek jól látható, kardszerű tojócsövük is van, a hím példányoknak csak két apróbb cercusuk van. Főként növényekkel táplálkozik, bár néha kisebb rovarokat is elfogyaszt. Melegkedvelő állat: kedveli a cserjékben gazdag déli fekvésű domboldalakat, karsztbokoredőket. Hangja jellegzetes, éles. Általában a cserjeszinten tartózkodik, zavarásra ledobja magát.  Magyarországon sokfelé előfordul, bár nem tartozik a kimondottan gyakori szöcskefajok közé.

Ikrás fogasír (Cardamine glanduligera)

Zárvatermők > kétszikűek > keresztesvirágúak > ikrás fogasír (Cardamine glandulifera)

Ikrás fogasír (Cardamine glanduligera)
Ikrás fogasír (Cardamine glanduligera)

Erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris)

Zárvatermők > kétszikűek > boglárkafélék > erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris)

Erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris)
Erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris) virág

Törpemandula (Amygdalus nana)

Zárvatermők > kétszikűek > rózsafélék > törpemandula (Amygdalus nana)

Törpe mandula (Amygdalus nana)

A törpemandula (Amygdalus nana) kerti dísznövényként gyakrabban kerül a szemünk elé mint vadon. Ennek legfőbb oka, hogy a növény eredeti élőhelyét, a jó termőképességű löszpusztákat mára jórészt mezőgazdasági művelésbe vonták, csak árokpartokon, cserjések szegélyén, mezsgyéken maradt meg a törpemandula egy-egy kisebb-nagyobb telepe.  Kiskertekbe viszont sokfelé szívesen ültetik, mivel dekoratív (és igénytelen) törpecserje, ami március-április hónapokban minden hajtásán számtalan, nagyon szép világosabb vagy sötétebb rózsaszín virággal örvendeztet meg. A növény 30-100 cm magasságú, a lombfakadásával egyidőben virágzik. Vegatatív módon sarjtelepeket is szívesen képez, de magról is szaporodik.

Termése a nemes mandulához hasonló felépítésű csonthéjas termés, de annál kisebb és kerekebb, oldalról alig összenyomott. Levelei hosszúkás lándzsásak, fényes, kissé bőrszerű felületűek, fűrészes szélűek, kopaszok. Löszjelző növény, erdeteileg az alföldi erdőssztyepp vegetáció pusztai cserjéseinek faja lehetett.

Védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

https://www.terra.hu/fak/html/amygdalus.nana.html

Törpemandula termés

Zászpáék

Zárvatermők > egyszikűek > zászpafélék > fehér zászpa (Veratrum album)

Fehér zászpa (Veratrum album) levélfonák
Szalagos méhészbogár (Trichodes apiarius) fehér zászpa virágon

Magyarországon a zászpaféléknek két faja fordul elő, a főként nedves réteken, patakparti magaskóros társulásokban élő fehér zászpa (Veratrum album), és a szárazabb termőhelyeket kedvelő barnásvörös virágú fekete zászpa (Veratrum nigrum).  A két faj között a termőhelyükben és a virágok színén kívül a levelek szőrözöttségében is van különbség: a fehér zászpa levélfonákja pelyhesen szőrős, míg a fekete zászpa fonákja kopasz. Mivel a zászpák csak többéves korukban virágoznak, így a két faj leveles állapotban is biztosan elkülöníthető. Leveleik nagyok, ép szélűek, párhuzamos erezetűek. Virágzatuk hosszú tőkocsányon fejlődő füzéres fürt, virágzáskor mindkét faj elérheti a 1-1,5 m-es magasságot is. Virágzási idejük július-augusztus, termésük hosszúkás, három rekeszű tok. Mérgező anyagik miatt a legelő állatok általában elkerülik. A fehér zászpa hazánkban védett, természetvédelmi értéke: 5000 Ft.

Fehér zászpa (Veratrum album) virágzat