sirbuday bejegyzései

Erdei tulipán (Tulipa sylvestris)

Zárvatermők > Egyszikűek > liliomfélék > erdei tulipán (Tulipa sylvestris)

Erdei tulipán (Tulipa sylvestris)
Erdei tulipán (Tulipa sylvestris)

Virága sárga v. krémszínű, a lepel hegyes, kb. 4-6 cm hosszú. Levele keskeny, lapos, szürkészöld. Toktermése három rekeszű, sokmagvú. Dísznövény, ami azonban kivadulva (templom)kertekben, temetőkben néhány helyen előfordul az országban. https://savariamuseum.blog.hu/2023/06/02/sarga_viraglampa

Kakasmandikó – Erythronium dens-canis

Zárvatermők > kétszikűek > liliomfélék > európai kakasmandikó (Erythronium dens-canis)

Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)

Egyik legszebb kora tavaszi vadvirágunk, jellegzetes virága és foltos levelei miatt mással nemigen téveszthető össze. Hazánkban leginkább a Dunántúl déli és nyugati részén, illetve ÉK Magyarországon (pl. a Tornai-karszton) bükkösökben ill. gyertyános-tölgyesekben találkozhatunk vele, a kora tavaszi geofiton aszpektus tagja. Hagymagumójából két zöld, de barna foltos tőlevél és egyetlen, vöröses-barnás tőkocsányon ülő élénkrózsaszín virág fejlődik. A lepellevek először előre-, majd jellegzetesen hátrahajlók. Porzói feltűnő, kékeslila színűek. Virágzási ideje általában március-áprilisban van. A növény alacsony termetű, mintegy 15-25 cm magas. Levele később elveszíti foltjait (teljesen kizöldül), majd a termésérés után minden föld feletti része elszárad, és a növény visszahúzódik a talajba. Védett, ritka faj, amit az illegális gyűjtés is veszélyeztet. Természetvédelmi értéke 50.000 Ft.
https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=324

Lódarázs (Vespa crabro)

Ízeltlábúak > rovarok > hártyásszárnyúak > redősszárnyúdarazsak > európai lódarázs (Vespa crabro)

Lódarázs - Vespa crabro
Lódarázs - Vespa crabro

A lódarázs (Vespa crabro) a társasan élő redősszárnyú darazsak közé tartozó, hazánkban őshonos hártyásszárnyú. Mintázata sárga-barna, ami jól elkülöníti a sárga-fekete mintázatú rokonságtól. Alapvetően ragadozó, bár édes gyümölcsöt is szívesen fogyaszt. Fészkét megrágott faanyagból készíti, általában faodvakba, de üresen álló emberi építményekbe, fészerekbe, padlásokra is beköltözhet. Kedvező időjárás és sok taplálék esetén nyár végére egy lódarázsfészekben akár több száz darázs is élhet egyszerre. A lódarázs a fészek közelében elég támadékony, így – ha észrevesszük – jobb azt több méteres távolságból elkerülni. Ősszel, amikor az idő hidegebbre fordul, a dolgozók és a hímek elpusztulnak, csak a megtermékenyített nőstények telelnek át. Ők fogják a következő évben a petéik lerakásával újraindítani a fészek életét.  Az ivar kialakulása a hártyásszárnyúaknál eltér az emlősöknél (embernél) megszokottól: ha a nőstény (anya / királynő)  megtermékenyítetlen petéket rak, abból hím darazsak jönnek létre, a megtermékenyített petékből nőstények keletkeznek: vagyis a hímek haploidok, a nőstények diploidok (haploid-diploid ivarmeghatározás).

A nőstény lódarázs akár 3,5 cm-es is lehet, tavasszal még gyakran elhagyja a fészket, de később, amikor kikelnek az első (nőstény) dolgozók, már egyre ritkábban repül ki, és csak a peterakással foglalkozik. A lódarazsak kisabb rovarokkal (legyekkel, más darazsakkal, méhfélékkel) táplálkoznak, a méhkaptárak közelében így komoly károkat okozhatnak, mivel jóval nagyobb termetük miatt a méheknek nincs esélyük a lódarázzsal szemben. Nagy, összetett szemeiken kívül még három pontszemük is van a fejük tetején, csápjuk barna, a hímeké egy csápízzel hosszabb, mint a nőstényeké. Fullánkjuk sima, így akár többször is szúrhatnak vele. Csípésük erős fájdalommal és duzzanattal jár, a több darázscsípés akár életveszélyes is lehet. A hímeknek nincs fullánkjuk, így szúrni sem tudnak.
https://www.tiszatoelovilaga.hu/lodarazs/
https://parkerdo.hu/parkerdo/a-lodarazs-nem-ellenseg-ezt-tedd-ha-szembe-talalkoztok-az-erdoben/

Pirosló hunyor (Helleborus purpurascens)

Zárvatermők > kétszikűek > hunyorfélék  > pirosló hunyor (Helleborus purpurascens)

Pirosló hunyor - Heleborus purpurascens
Pirosló hunyor (Heleborus purpurascens)
Pirosló hunyor (Heleborus purpurascens)

A három magyarországi hunyorfaj közül talán a legszebb, legdekoratívabb megjelenésű. Virágzási ideje kora tavasszal, március-április hónapban van, nálunk csak az Északi-középhegységben illetve a Duna vonalát átlépve a Visegrádi-hegységben és a Pilisben fordul elő. Leggyakrabban bükkösökben és gyertyános tölgyesekben találkozhatunk vele. Virága nagyméretű, pirosas vagy rózsaszínű, néha zöldes árnyalattal. Virága különleges: sziromlevelei apró zöldes mézfejtőkké alakultak, amit szirmoknak gondolunk azok a növény csészelevelei. Ezek a beporzás után sem hullanak le, hanem megzöldülve a termésérésig megmaradnak. Termése tüszőcsokor. Levelei nagyok, általában nem áttelelők, csak a virágzás után fejlődnek ki. A növény minden része mérgező, helleboreint tartalmaz.

Magyarországon a pirosló hunyoron (Helleborus purpurascens) kívül még két hunyorfaj fordul elő: a Dél-Dunántúlra jellemző, nagyméretű, sárgászöld virágú illatos hunyor (Helleborus odorus), illetve a Dunántúli-középehegységre illetve a Dunántúli-dombvidékre jellemző, kisebb és zöldesebb virágú kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum). Mindhárom hunyorfajunk védett!

https://www.bnpi.hu/hu/reszletek/a-tavasz-korai-hirnokei-a-hunyorok-nyomaban-hu https://www.turistamagazin.hu/hir/meltatlanul-kevesse-ismert-tavaszi-virag-a-piroslo-hunyor

Tartós szegfű (Dianthus diutinus)

Zárvatermők > kétszikűek > szegfűfélék > tartós szegfű (Dianthus diutinus)

Tartós szegfű (Dianthus diutinus)

Benszülött szegfű-fajunk, amely kizárólag a Duna-Tisza közti homokterületek lakója. Viszonylag magas termetű (-50cm), az egész növény szürkészöld viaszbevonattal rendelkezik. Virágai a szár végén többesével fejlődnek, rózsaszínűek. Virágzási ideje júniustól-szeptemberig tart. A növényt Kitaibel Pál fedezte fel Csévharaszton. A tartós szegfű teljes világállománya Magyarország területén van, a legnagyobb populáció Bodogláron (~8000 tő) és Bócsán (~3500 tő) található. Élőhelyét, a nyílt homoki gyepeket leginkább a selyemkóró, az akác és a bálványfa térhódítása veszélyezteti, de a legelő birkák is előszeretettel fogasztják hajásait. A faj megmentése érdekében 2006-ban LIFE Nature projekt indult, ennek keretében a Szegedi Tudományegyetem botanikus kertjében magról nevelt, mintegy 19.000 tövet ültettek vissza a természetbe az eredeti populációk megerősítésére, többségüket sikeresen.
Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.
https://greenfo.hu/hir/tartosan-tulel-a-tartos-szegfu/