2002 nyarán vettünk részt a Baraka első, úgymond kísérleti Kelet-Törökországi útján. Busszal utaztunk, ennek minden előnyével és hátrányával… A képek még analóg fényképezőgéppel Fuji Velvia és Provia diafilmre készültek (akinek ez mondd valamit 🙂 és diafilmről lettek beszkennelve. Ahogy látom, sok műemléket felújítottak azóta, pl. a méhkas házakat a neten már csak szépen kipofozott állapotban találtam meg, mi viszont még a régi állapotban láttuk.
A Nemrut-hegy kalderájában található két tó vize eltérő hőmérsékletű, a kékebb a hideg, a zöldes a melegebb – ebben másféle algák élnek, főként ez okozza a színváltozást. Erre az útra a teljes fotósfelszerelésemet magammal vittem, ami nem csak a kisfilmes gépet, hanem a középformátumú Kiev 88-as gépet is jelentette. Így alig bírtam magam felvonszolni kráter peremén egy olyan magasságba, ahonnan már mindkét tó látszott a kb. 1 órás szabadidő alatt…
A Nemrut-hegy krátertavai
Kelet-Törökország 2002
A Nemrut-hegy kőszorbrai
Harran, Şanlıurfa, régi romok
Törökország, Akdamar-sziget (örmény templom)
A Van-tó Kelet-Törökország legnagyobb tava, vize szóda (Na2CO3) tartalmú, így mosni és mosakodni is lehet benne, hiszen a szóda/mosószóda zsíroldó hatású anyag. A tó déli partjához közel helyezkedik el Akdamar szigete, ahol egy X. századi örmény kolostor áll, falain és körülötte X-XI. századi kőfaragások láthatók.
Bár első ránézésre hasonlít a közönséges, aranyos virágbogárra, de ennek a ritkább fajnak nincs fehér minta a szárnyfedőjén és alul-felül fényes zöld. A kifejlett bogár 19-25 mm hosszú. Öreg tölgyesekhez kötődő bogárfaj, virágokat nem látogat. Lárvája fakorhadékban él. Védett, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.
Zárvatermők > egyszikűek > spárgafélék > közönséges spárga (Asparagus officinalis)
Közönséges spárga (Asparagus officinalis)
Közönséges spárga (Asparagus officinalis)
Már az ókortól kezdve termesztett és nemesített zöldségnövény. Virágai 4-6 mm nagyságúak, sárgás- vagy zöldesfehérek, hosszú kocsányon fejlődnek. Apró levelei mellett a többszörösen elágazó zöld hajtás is fotoszintetizál. Termése piros bogyó. A spárga gazdag aszparaginban, ez volt az első aminosav, amit a XIX. század elején természetes forrásból is izolálni tudtak. A növénnyel többnyire száraz gyepekben, homokos területeken, erdőszéleken találkozhatunk. A kora tavaszi fiatal hajtás („spárgasípok”) fogyasztásán túl sokáig népszerű gyógynövénynek is számított, innen származik fajneve, az officinalis is. Évelő növény, akár 1-1,5 méter magasra is nőhet.