Zárvatermők > kétszikűek > selyemkórófélék > közönséges selyemkóró (Asclepias syrica)
Bár vitathatatlanul szép dísznövény, ne ültessük kertbe, mert ezzel óhatatlanul segítjük a terjedését!
A selyemkóró, selyemfű vagy vaddohány néven is ismert növény egy hazánkba mesterségesen betelepített inváziós növény, ami kis előnyök mellett igen nagy károkat okoz az egész országban.
A selyemkóró (Asclepias syriaca) neve ellenére nem a Közel-Keletről (Szíriából), hanem Amerikából származik, ott az az USA és Kanada keleti részén él őshonosan. Magyarországon főként gazdasági haszonnövényként kezdtek foglalkozni vele, de nem igazán értek el eredményt a növénnyel. A termesztés felhagyása után viszont ezek a helyek új kolonizációs központként sikeresen segítették a növény térhódítását, és napjainkra gyakorlatilag az egész országban megtalálható.
Laza talajban tarackgyökere 2-3 méteres mélységbe is lehatol, így igen nehéz (és költséges) az irtása. Nagyméretű tokterméseiben sok száz repítőkészülékes mag keletkezik, így a növény nemcsak vegetatív módon, hanem a szél útján is igen hatékonyan terjed. Elsősorban a laza, homokos területeket kedveli, de napjainkra már kötöttebb talajú területeken is előfordul.
Megjelenése és hatékonyan elterjedése ott lehetséges, ahol az ember már megbolygatta az eredeti növényzetet (utak mentén, felhagyott vagy legeltetett mezőgazdasági területeken, telepített erdők aljában stb.)
Minden részében fehér, ragacsos tejnedv található, így az egész növény mérgező (bár próbálták fiatal – még csak kevés méreganyagot tartalmazó – hajtásait a spárgához hasonlóan fogyasztani…).
Fő károsító hatása az árnyékoló hatásából ered, bár allelopátiás vegyületeket is kimutattak a gyökérzetéből.
Jelenleg egyetlen felhasználása kiváló mézelő képességében rejlik, a „selyemfűméz” (a szintén Észak-Amerikából származó fehér akácból készülő akácméz mellett) igazi hungarikum!
Bár vitathatatlanul szép dísznövény, ne ültessük kertbe, mert ezzel óhatatlanul segítjük a terjedését!