Címke: fokozottan védett fajok

Északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis)

Harasztok > páfrányok > pajzsikafélék > északi szirtipáfrány (Woodsia ilvevsis)

Arasznyi, sziklalakó páfrányunk. Mészkerülő, nálunk a Zempléni-hegységben, a Bükkben, a Mátrában és a Börzsönyben van ismert előfordulása. Legnagyobb populációja a füzéri Várhegyen, sziklagyepben él.

A növény levélgerince és a levél fonáka sűrűn pelyvaszőrős. Spóraérése július-augusztusban van. Nagyon ritka, fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

Testvérfaja, a havasi szirtipáfrány (Woodsia alpina) csak a Saskőről (Mátra) volt ismert, innen valószínűleg kipusztult.

Bánáti bazsarózsa (Paeonia banatica)

Minden vélemény számít!

Zárvatermők > kétszikűek > bazsarózsafélék > bánáti bazsarózsa (Paeonia banatica)

Magas termetű (40-90 cm) lágyszárú növény. Nemesített változatait (= pünkösdi rózsa) széltében-hosszában ültetik a világon. Korábban a növényt a kerti bazsarózsa alfajának tekintették (subsp. banatica), újabban több botanikus önálló fajnak tekinti Paeonia banatica néven.

Levele élénk zöld, szórt állású hármas osztatú. Virágai egyesével, magányosan fejlődnek, halvány- vagy bíborpirosak, nagyméretűek, 10-12 cm átmérőjűek. A sziromlevelek száma 5-8, az egyes virágokban sok, csavart porzó fejlődik. Termése tüszőcsokor. Virágzási ideje április vége május eleje. Hazánkban csak a Kelet-Mecsekben fordul elő, meszes, tápanyagban gazdag erdőtalajon, ahol főként a félárnyékos részeket kedveli, de bírja a teljes megvilágítást is, így az erdő aljában, illetve az erdőszegélyeken, tisztásokon is találkozhatunk vele. Levelei nyár végére elszáradnak, húsos gyöktörzse segítségével telel át. Jégkorszak előtti, preglaciális faj, egyben pannon endemizmus. Kisebb populációi élnek az országhatáron kívül is (előfordul Romániában, Szerbiában és Horvátországban is), becslések szerint az egyedek kb. 90-95%-a nálunk él.

Tovább olvasom

Rozsdás gyűszűvirág (Digitalis ferruginea)

Minden vélemény számít!

Zárvatermők > kétszikűek > tátogatófélék > rozsdás gyűszűvirág (Digitalis ferruginea)

A rozsdás gyűszűvirág (Digitalis ferruginea) a hazánkban őshonosan előforduló három gyűszűvirág faj legritkább tagja. A növény magas termetű, (-1,5 m) feltűnő növényritkaságunk, virágzási ideje július-augusztusban van. Évelő növény, tőlevelei keskeny lándzsásak, lassan nyélbe keskenyedők. A virágzati tengely sokvirágú, nem elágazó, kopasz. Virágai harang alakúak, sárgásbarnák, belül rozsdabarnán erezettek, alsó, kiálló ajka belül erősen szőrözött. A csésze cimpái tompák és hártyás szegélyűek.

Hazánkban csak a Dél-Dunántúlon (pl. a Szársomlyón és Mohács környékén) él. A rozsdás gyűszűvirág élőhelye a meleg, száraz és napos domboldalakon és erdőszéleken van, jellemzően mészkedvelő faj. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 Ft, kipusztulással közvetlenül veszélyeztetett faj!

Lumnitzer szegfű (Dianthus plumarius)

Minden vélemény számít!

Zárvatermők > kétszikűek > szegfűfélék > Lumnitzer-szegfű (Dianthus plumarius)

Magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum)

Minden vélemény számít!

Pannon endemizmus, amely csak az ország két, egymástól távol eső pontján, a Villányi-hegységhez tartozó Szársomlyón, illetve a Budai-hegység néhány pontján él.(Várható, hogy a számára megfelelő élőhelyeken esetleg máshol is előfordul.) Csupán 1966-ban fedezte fel és írta le Borhidi Attila és Priszter Szaniszló.

A sokkal gyakoribb közönséges méreggyilokkal (Vincetoxicum hirudinaria, 3. kép) ellentétben a növény alacsonyabb termetű (15-40 cm) , leveleinek színe is sötétebb zöld. Levelei a közönsége méreggyiloknál vastagabbak, az alsók szíves tojásdadok, a felsők hosszúkásak. Virágjának színe szennyes sárgán át a barnáig terjed. Toktermései is rövidebbek, és lekerekített végűek (a közönséges méreggyiloknak hosszabbak és hegyben végződőek). Élőhelye zárt mészkő- és dolomit sziklagyepekben van, virágzási ideje május-június.

Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft, a teljes világállomány Magyarország területén van.

https://muszajegyesulet.blogspot.com/2012/02/mergek-merge.html

Boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus)

Minden vélemény számít!

Zárvatermők > egyszikűek > kosborfélék > boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus)

Legnagyobb virágú orchideánk, virágjának mérete már a trópusi fajokat idézi. A boldogasszony papucsa név mellett rigópohár vagy a papucskosbor ill. papucsorchidea néven is ismert. Mészkedvelő faj, nálunk elterjedési súlypontja a Bükk-hegységben van, de az ország más területeiről is ismert (Sopron környéke, Aggteleki-karszt, Cserhát). A talajban vízszintesen kúszó gyöktörtzséből kb. 25-50 cm magasra nővő évelő növény. Levei nagyok, részben szárölelők. Virágai jellemzően egyesével fejlődnek a hajtás csúcsán, nagy, aranysárga mézajka kivételével a lepellevelei bíborszínűek. Csak többéves korában (8-9 évesen) virágzik. Virágzási ideje május-júniusban van. Toktermésében az orchideafélékre jellemzően apró, tartalék tápanyagot nem, vagy alig tartalmazó magok fejlődnek, így a csírázás csak bizonyos talajban élő gombafajok segítségével lehetséges. A gombafonalak behatolnak a növény sejtjeibe (endomikorrhizát képeznek) és segítik a csírázást. Úgy néz ki, ez a kapcsolat a növény későbbi életében sem szűnik meg teljesen.

Tovább olvasom

Kökörcsinek (Pulsatilla-fajok)

Minden vélemény számít!

Fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans)	Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)	Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)	Tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens)
Magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens)	Magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens)	Magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens)

A kökörcsinek nevüket valószínűleg az ótörök kök – kék szóból kapták. A Magyarországon előforduló 5 fajuk mindegyike védett, vagy fokozottan védett kora tavaszi virág. Bár a Boglárkafélék (Ranunculaceae), a kétszikű növényekhez tartozó növénycsalád, virágszerkezetük speciális: nincsenek sem csésze- sem sziromleveleik, ehelyett 6 egyforma lepellevelük alakult ki, valamint virágaikban igen sok porzó és termő található. Megporzás után repítőkészülékes csoportos aszmagterméseik fejlődnek. Mivel kora tavasszal virágoznak, mindegyik fajra jellemző a puha, bársonyos szőrzet, ami az egész növényt – fajtól függően erősebben vagy kevésbé – bevonja. Leggyakrabban a leány- és a fekete kökörcsinnel találkozhatunk, ez a két faj még viszonylag gyakori a középhegységek füves lejtőin vagy sziklagyepeiben, sőt a fekete kökörcsin az Alföldön is sokfelé előfordul. A magyar kökörcsin (Pulsatilla flavascens, P. hungarica) a Nyírség és a Bodrogköz bennszülött növénye, kizárólag homokos talajú réteken, legelőkön, kisebb számban homoki erdők tisztásain fordul elő, fokozottan védett faj. A hegyi kökörcsin (P. zimmermannii) csak az Északi-középhegység néhány pontján előforduló ritkaság, leginkább a Zempléni-hegyekben találkozhatunk vele, legjobban a fekete kökörcsinre hasonlít.

A legritkább Pulsatilla fajunk egyértelműen a tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens), amely hazánkban a kipusztulás szélén áll. Somogyi lelőhelyeiről már régen eltűnt, jelenleg egyedül a Bátorligeti-legelőn él néhány virágzáskor őrzött példánya. A hasonló leánykökörcsintől elsősorban sokkal sötétebb (intenzív lila) virágszíne, valamint tenyeresen szeldelt tőlevelei különböztetik meg – bár ezek virágzáskor még nem látszanak. Fokozottan védett.
https://www.dunaipoly.hu/hu/tudasanyag/leanykokorcsin
https://www.hnp.hu/hu/szervezeti-egyseg/termeszetvedelem/natura2000/fajtar/magyar-kokorcsin
https://www.hnp.hu/hu/szervezeti-egyseg/termeszetvedelem/natura2000/fajtar/tatogo-kokorcsin

Nőszirmok

Minden vélemény számít!

Tudományos nevüket (Iris – magyarosan írisz) rendkívül változatos virágszínűkről kapták, magyar nevület Diószegi Sámuel adta. Egyszikű növények lévén leveleik párhuzamos erezetűek, virágukra pedig a 3-as szimmetria jellemző, ami felülnézetben jól látható. Számos fajukat és nemesített válzozataikat ültetik kertekbe, kedvelt és népszerű dísznövények. A hazai fajoknak a talajban vízszintesen kúszó gyöktörzse van (egyes termeszetett fajok hagymásak), termésük felnyíló hosszúkás tok. A 20 Ft-os pénzérménken a magyar nőszirom látható. Hazai fajaik közöl egyedül a sárga nőszirom (Iris pseudacorus) nem védett.

Hazai nősziromfajok (8 faj):
1. sárga nőszirom (Iris pseudacorus) – nem védett,
2. törpe nőszirom (Iris pumila) – 5000 Ft,
3. homoki nőszirom (Iris arenaria) – 10 000 Ft
4. szibériai nőszirom (Iris sibirica) – 10 000 Ft
5. fátyolos nőszirom (Iris spuria – 10 000 Ft
6. tarka nőszirom (Iris variegata) – 5 000 Ft
7. pázsitos nőszirom (Iris graminea) – 10 000 Ft
8. magyar nőszirom (Iris aphylla subs. hungarica) – 100 000 Ft

Egyhajúvirág (Bulbocodium vernum)

Minden vélemény számít!

Egyhajúvirág (Bulbocodium vernum)

Az egyhajúviárg (Bulbocodium vernum), másik – kevésbé használatos – nevén tavaszkikerics, az egyik legkorábban virágzó növényünk, hiszen jellemzően február-márciusban virágzik. Levelei a virágokkal egyidőben jelennek meg, sötétzöldek, csuklyás csúcsban végződnek. Virágszíne a halvány rózsaszínűtől a sötétebb liláig változhat, ritkán fehér virágú példányok is akadnak. A Kárpát-medencében a ssp. versicolor alfaj fordul elő, a tőalaknak kisebbek és keskenyebbek a levelei, és tőlünk nyugatabbra, az Alpokban és a Pireneusokban őshonos. Nálunk eredetileg valószínűleg a homoki tölgyesek faja lehetett, napkainkban ültetett akácosokban, nyarasokban illetve a homoki gyepekben él. Az ország 3 pontján található, mindenütt ritka, több, korábban ismert élőhelyéről eltűnt. Mivel dekoratív és kora tavaszi faj, elsősorban a hagymagumójának kiásása, illetve élőhelyének megsemmisülése veszélyezteti. Fokozottan védett, veszélyeztetett faj, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

Egyhajúvirág – az egyik legkorábban virágzó növényünk	Egyhajúvirág (Bulbocodium vernum)	Egyhajúvirág – részlegesen színhiányos virág
Egyhajúvirák közeli	Egyhajúvirág bibe	A növény rajza egy 1791-es botanikai könyvből

https://hu.wikipedia.org/wiki/Egyhaj%C3%BAvir%C3%A1g
https://lelepo.hu/egyhajuvirag-hortobagy/

Tartós szegfű (Dianthus diutinus)

Minden vélemény számít!

Benszülött szegfű-fajunk, amely kizárólag a Duna-Tisza közti homokterületek lakója. Viszonylag magas termetű (-50cm), az egész növény szürkészöld viaszbevonattal rendelkezik. Virágai a szár végén többesével fejlődnek, rózsaszínűek. Virágzási ideje júniustól-szeptemberig tart. A növényt Kitaibel Pál fedezte fel Csévharaszton. A tartós szegfű teljes világállománya Magyarország területén van, a legnagyobb populáció Bodogláron (~8000 tő) és Bócsán (~3500 tő) található. Élőhelyét, a nyílt homoki gyepeket leginkább a selyemkóró, az akác és a bálványfa térhódítása veszélyezteti, de a legelő birkák is előszeretettel fogasztják hajásait. A faj megmentése érdekében 2006-ban LIFE Nature projekt indult, ennek keretében a Szegedi Tudományegyetem botanikus kertjében magról nevelt, mintegy 19.000 tövet ültettek vissza a természetbe az eredeti populációk megerősítésére, többségüket sikeresen.
Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.
https://greenfo.hu/hir/tartosan-tulel-a-tartos-szegfu/

Buday Ádám fotóblogja

Ügyes vagy, megtaláltad!

Címke: fokozottan védett fajok

Északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis)

Bánáti bazsarózsa (Paeonia banatica)

Rozsdás gyűszűvirág (Digitalis ferruginea)

Lumnitzer szegfű (Dianthus plumarius)

Magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum)

Boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus)

Kökörcsinek (Pulsatilla-fajok)

Nőszirmok

Egyhajúvirág (Bulbocodium vernum)

Tartós szegfű (Dianthus diutinus)