Ősi felépítésű hártyásszárnyúak, jellemző, hogy a tor és a potroh még nem különült el jól láthatóan, vagyis nincs „darázsderekuk”. Testükön a szelvények szabad szemmel is jól megfigyelhetőek, szárnyaik sűrűn erezettek. A buzogányos levéldarazsak – ahová ez a faj is tartozik – bunkószerűen megvastagodott utolsó csápízeikről kapták nevüket.

A levéldarazsak szinte kivétel nélkül növényevők: lárváik – melyek hasonlítanak a lepkék hernyóira (ezért ezeket álhernyónak nevezzük) – szabadon, vagy növények belsejében fejlődnek. Néhány fajuk túlzottan elszaporodva károkat is okozhat a termesztett növényekben.