2002 nyarán vettünk részt a Baraka első, úgymond kísérleti Kelet-Törökországi útján. Busszal utaztunk, ennek minden előnyével és hátrányával… A képek még analóg fényképezőgéppel Fuji Velvia és Provia diafilmre készültek (akinek ez mondd valamit 🙂 és diafilmről lettek beszkennelve. Ahogy látom, sok műemléket felújítottak azóta, pl. a méhkas házakat a neten már csak szépen kipofozott állapotban találtam meg, mi viszont még a régi állapotban láttuk.
A Nemrut-hegy kalderájában található két tó vize eltérő hőmérsékletű, a kékebb a hideg, a zöldes a melegebb – ebben másféle algák élnek, főként ez okozza a színváltozást. Erre az útra a teljes fotósfelszerelésemet magammal vittem, ami nem csak a kisfilmes gépet, hanem a középformátumú Kiev 88-as gépet is jelentette. Így alig bírtam magam felvonszolni kráter peremén egy olyan magasságba, ahonnan már mindkét tó látszott a kb. 1 órás szabadidő alatt…
A Van-tó Kelet-Törökország legnagyobb tava, vize szóda (Na2CO3) tartalmú, így mosni és mosakodni is lehet benne, hiszen a szóda/mosószóda zsíroldó hatású anyag. A tó déli partjához közel helyezkedik el Akdamar szigete, ahol egy X. századi örmény kolostor áll, falain és körülötte X-XI. századi kőfaragások láthatók.
