Mintegy 40 évig kipusztult fajnak gondolták, majd szerencsére több populációját is felfedezték a Turjánvidéken, a Kiskunságban. Bár a növény magyarországi előfordulását már régóta ismerjük, mindig is ritkaságnak számított. Thaisz Lajos 1902-ben a Magyar Botanikai Lapok egyik számában az ország egyik legritkább növényének nevezi. A terület csatornázása nyomán a faj élőhelye már a 20. század elején kiszáradásnak indult, 1950-re az addig ismert valamennyi élőhelyéről eltűnt. A hazánkban talán leggyakoribb lándzsás (P. lanceolata) illetve nagy útifűtől (P. major) eltérően ez a faj a nedves élőhelyeket, lápréteket kedveli, karógyökere mélyen hatol a nedves talajba. Mérete és morfológiai jellegzetességei miatt nem igazán téveszthető össze más növényekkel: levelei tőállóak, kissé bőrszerű tapintásúak, épszélűek, fokozatosan nyélbe keskenyedők. A levélnyél hossza általában meghaladja a levéllemez hosszát. A levél 9 (-11) erű, színe kopasz, fonákja azonban szőrözött. A virágzat fehér füzérvirágzat, átlagosan 60-90 cm magas, de ritkán az 1 méteres magasságot is meghaladhatja.Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

https://www.dunaipoly.hu/hu/hir/a-szereny-orias