Igazán dicséretet érdemel, mert november 15-én még ilyen szépen virágozni, az nem semmi! Sőt, a tetején még nyílásra váró bimbók is voltak. Ráadásul a Mátrában vagy 800 m magasan, ki érti ezt?
Az utóbbi napokban több baleset is történt a portugál tengerparton, ami bár ősszel is gyönyörű, de egyes helyeken kimondottan veszélyessé tud válni. Az óceánpart alap esetben is jóval nagyobb hullámokat produkál, mint egy beltenger: a képen a jobb oldalon látható horgász jó méretarány a felcsapódó hullám méretéhez…
Mohák > májmohák > Marchantiaceae > szögletes májmoha (Marchantia quadrata)
Harasztok > páfrányok > pajzsikafélék > északi szirtipáfrány (Woodsia ilvevsis)
Arasznyi, sziklalakó páfrányunk. Mészkerülő, nálunk a Zempléni-hegységben, a Bükkben, a Mátrában és a Börzsönyben van ismert előfordulása. Legnagyobb populációja a füzéri Várhegyen, sziklagyepben él.
A növény levélgerince és a levél fonáka sűrűn pelyvaszőrős. Spóraérése július-augusztusban van. Nagyon ritka, fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.
Testvérfaja, a havasi szirtipáfrány (Woodsia alpina) csak a Saskőről (Mátra) volt ismert, innen valószínűleg kipusztult.
Zárvatermők > kétszikűek > szegfűfélék > réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi)
Nedves rétek gyakori, néha tömeges növénye, az öt rózsaszínű szirom 4-4 sallangra hasadt. A Lychnis nemzetség másik két hazai faja, a bársonyos kakukkszegfű (L. coronaria) és az enyves szurokszegfű (L. viscaria) más élőhelyen élnek, de szintén gyakoriak hazánkban. A kép még Pentax géppel, 2007-ben készült.
Zárvatermők > egyszikűek > jácintfélék > őszi csillagvirág (Scilla autumnalis)
Évelő, hazai rokonaitól eltérően ősszel virágzó hagymás növény. Jellemző élőhelyei a száraz füves-sziklás hegyoldalak, karsztbokorerdők, ahol jellemzően az őszi esők megindulása után, szeptember-októberben virágzik. A kocsányon 5-20, kékeslila virág fejlődik, az 1-2 mm széles levelek csak később kezdenek kifejlődni és áttelelve a következő nyáron száradnak el. A faj mediterrán elterjedésű, ennek ellenére igen meglepett, amikor október végén a portugál tengerparton, a sziklás-homokos talajon megpillantottam ezt az alig 3 centis csöppséget.
Az igen változékony vízisikló fajkomplexből 2016-ban választották külön ezt a fajt. A siklófélékre (Colubridae család) jellemzően pupillájuk kerek, a magyarországi vízisiklótól (Natrix natrix) eltérően az ibériai vízisiklónak a szivárványhártyája vöröses. Pikkelyein hosszanti kiemelkedés, orom található (ún. ormós pikkelyek, 2. kép)
Elterjedési területe az Ibériai-félszigeten (Spanyolország, Portugália) kívül átnyúlik Dél-Franciaországba, illetve Észak-Afrikába is (Marokkó, Algéria, Tunézia). Tápláléka változatos, kisemlősök, gyíkok, kisebb madárfiókák, halak és kétéltűek szerepelnek az étlapján. Főként víz közelében találkozhatunk vele, de gyakran jelentősebb távolságokra is eltávolodik attól.
Zavarás hatására, ha megakadályozzuk a menekülésben, fejét szinte háromszög alakúra lapítja és hangosan sziszeg, ezzel mérgeskígyó hatást keltve (etológiai mimikri). Hasonló szerepe lehet a fején látható, fogsort utánzó, fekete mintázatnak is.
Zárvatermők > egyszikűek > sásfélék > széleslevelű gyapjúsás (Eriophorum latifolium)
Zárvatermők > egyszikűek > sásfélék > keslenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium)
