Tarka sáfrány (Crocus reticulatus)

Zárvatermők > egyszikűek > nősziromfélék > tarka sáfrány (Crocus reticulatus)

Tarka sáfrány (Crocus reticulatus)

Kistermetű (4-15 cm) magas, hagymagumós növény. Latin fajnevét („reticulatus”) a hagymagumót borító hálózatos rétegről kapta. Levele, mint minden krókuszunknak fűszerű, közepén fehér csíkkal. Levelei már a virágzáskor megjelennek, később tovább növekednek, majd visszahúzódnak. Virága tőálló, hat lepellevélből áll, ezek hosszú csővé forrtak össze. A virág színe a fehértől az ibolyásig változhat, a lepellevelek külső részén három hosszanti lilás csík található. Termése három rekeszes toktermés.

Élőhelye homokpusztákon, homoki réteken, száraz tölgyesekben és akácosokban van, ezek legnagyobb része a Duna-Tisza közére esik, bár a Dunántúl több pontján és a Nyírségben is vannak kisebb-nagyobb populációi. Védett, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.

https://www.dunaipoly.hu/hu/hir/nyilik-a-tarka-safrany

https://www.knp.hu/hu/hirek/viragoznak-a-tarka-safranyok-a-kiskunsagban-342

Tarka sáfrány (Crocus reticulatus)
Tarka sáfrány (Crocus reticulatus)
Tarka sáfrány (Crocus reticulatus)

Tehén a réten

Bulgária
Észtország
Montenegró

Az ember – főleg ha magashegységben túrázik – előbb utóbb összefut legelésző tehenekkel. A jószágok többnyire illedelmesen viselkednek, vagyis ha mi nem abajgatjuk őket, legfeljebb kíváncsian nézegetnek, ha pedig közelebb megyünk, fürgén arrébb kocognak. A montenegrói tehén (3. kép) az egyetlen, aminek a fülében nem láttam bilétát.

Magyar kikerics (Colchicum hungaricum)

Zárvatermők > egyszikűek > kikericsfélék > magyar kikerics (Colchicum hungaricum)

Magyar kikerics (Colchicum hungaricum)
Magyar kikerics (Colchicum hungaricum)

Nevezetes növényünk, hiszen Magyarország területén fedezte fel és írta le 1867-ben Janka Viktor. A növény hazánkon kívül Délkelet-Európában is előfordul néhány helyen (pl. Horvátországban és Boszniában is vannak populációi), ún. nyugat-balkéni, illír flóraelem. Hazánkban egyedüli élőhelye a Szársomlyó-hegy déli, napos oldala, ahol közel százezres populációja él. A területet már 1944-ben védetté nyilvánították, így egyik első védett területünk. A déli hegyoldal mediterrán mikroklímájának köszönhetően más ritka növény- és állatfajok is otthona, bár a legnagyobb sztár kétségkívül a magyar kikerics.

Talán ez a legkorábban virágzó növényünk, enyhébb teleken már decemberben elkezdődhet a virágzás, de fő virágzási ideje január-februárban van. A Duna-Dráva Nemzeti Park az utóbbi években rendszeresen szervez kikericsnéző túrákat, ami a nemrég kiépített fém lépcsőrendszer miatt nem károsítja taposással az érzékeny mészkő sziklagyepet.

Ki korán kel...

A magyar kikerics egyszikű növény, tőálló, jellemzően hófehér virágai a kb. 10 cm mélységben található hagymagumóból fejlődnek, hat, alul csővé nőtt lepellevélből állnak. A fehér virágok között halványlilás árnyalatúak is előfordulnak. Sárga porzóinak száma szintén hat. A virágokkal egyidőben 2 (ritkán 3) tőlevele fejlődik, ezek pillás szélűek, amiről a növény a virágzást követően is jól felismerhető. 

A kikerics élőhelye

Sikeres beporzást követően április-májusban érnek meg jelennek meg tokterméseit. A növény (másik két hazai rokonához hasonlóan) kolchicin alkaloidot tartalmaz, így erősen mérgező. Mészkedvelő faj, a Szársomlyón a sziklák közötti területeken, a moha-és fűcsomók között áttörve jelenik meg. (A 2008-ban forgalomból kivont 2 Ft-os pénzérménken is ez a faj volt látható…)

Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

Színváltozat
Színváltozat

Szokotrai szkink (Trachylepis socotrana)

Gerincesek > hüllők > pikkelyes hüllők > gyíkok > vakondgyíkfélék > szokotrai szkink (Trachylepis socotrana)

Szokotrai szkink (Trachylepis socotrana)

Nappali életmódú robosztus gyíkféle, endemikus faj Socotra szigetéen. Sokfelé megtalálható ahol búvóhelyet talál, csak a teljesen nyílt területeket kerüli.

Tőkehal szárítás

Tőkehal szárítás házilag (Portugália 2025)
Tőkehal szárítás házilag (Portugália 2025)

A sózott és szélben szárított tőkehal (bacalhau) Portugália egyik kedvelt étele. A halak húsát tisztítás után úgy hasogatják be, hogy a levegő minél nagyobb felületen érje, így gyorsan elveszíti víztartalmát, szinte kőkeményre szárad. Sokféleképpen fogyasztható, de előtte mindenképpen több óráig kell áztatni vízben, amíg a só nagy része leoldódik, illetve a hús vizet vesz fel és megpuhul.